A levelek anyja

(meghallgatom)

 

*„Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:

                                                          így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.”

 

                                  

                                                 A levelek anyja vagyok,

                                                 Faként elhullatom,

                                                 Az én kicsikéimet

                                                 Elbocsátom.

 

                                                 Beteg kérgeimet,

                                                 Hozzám simítja az idő,

                                                 Rajtam korhad el,

                                                 S újra nő.

 

                                                 Ágaim megrezzennek,

                                                 Megérinti őket a szél,

                                                 Az egyik felettük áll,

                                                 És mesél.

 

                                                 Száraz leveleim

                                                 Csüngnek az ágak széléről,

                                                 Nézik a kopár vidéket

                                                 Messziről.

 

                                                 Szeretem az engem körülvett

                                                 Zöld papucsaimat, mohákat,

                                                 Amelyek melegítik

                                                 A talpamat.

 

                                                 Szeretem a beteg kérgeket,

                                                 Már belém ivódtak,

                                                 Rám rakódnak le,

                                                 Megrohadnak.

 

                                                 Szeretem a hosszú kezeimet,

                                                 S az ujjait is, ágakat,

                                                 Amik a Nap felé

                                                 Mutatnak.

 

                                                 Szeretem a száraz leveleket,

                                                 Az erezetükön lévő molyokat,

                                                 Megsebezve őt, engem,

                                                 A világot.

 

                                                 Szeretem édes árvaságukat,

                                                 Elhagynak, elszállnak,

                                                 Átadják magukat

                                                 Az elmúlásnak.

 

                                                 A levelek anyja vagyok,

                                                 Faként elhullatom,

                                                 Az én kicsikéimet

                                                 Elbocsátom.

 

 

             *Catullus: Gyűlölök és szeretek részlete.

 

40látogató,1mai

Szerző Horváth Nóra 87 írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett."(Mint... c. versből részlet, 2013).

20 Komment

  1. rülök nektek! 🙂

    A gyűlölet halvány szikrája leledzik a versben; ugyanis semmi mást nem utálok jobban, mint az elmúlást. Őszi gyermek vagyok, ezért ez a véremben van, meg aztán ez a vers…
    Valóban inkább prózavers. Tudnám folytatni? Jó néven venném, ha más folytatná, mert van, amit meg tudnék toldani néhány sorral, de ezt nem nagyon.

  2. tetszik a hangulata, a képei, a közvetített látásmód.
    amit nem értek, hogy hol van itt a gyűlölet?
    (másképpen: nem látom, hogyan illeszkedik ide a Catullus vers – ettől még nyilván joga van itt lenni, csak én nem fogtam fel a kapcsolatot 🙂

    másik megjegyzésem az lenne, hogy ezt én inkább prózának érzem, rímei ellenére is. nagyon szép, lírai próza. mely nincs megtördelve, de ugyanolyan élményt ad, mint egy vers. (egyes vélemények szerint: sőt.) 😛 és akár még folytatni is lehetne.

Hagyj üzenetet