Vers

Elveszetten

“Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek.”           ( Mikeás k. 7.r. ) Kiégett fa lettem megrészegít a füst gyökér ujjakkal földbe kapaszkodok a talpra álláshoz hit nélkül kevés egy élet hittel egy pillanat is sok   Nincsennek már [… Tovább]

Vers

Torta helyett…

  Fásult hanggal csöndre int a bú,kedvem petyhüdt, mint a holtak ajka,sekély szavam is egyre szomorúbb,amint szép neved lehanyatlik rajta.    A mécs lángja száz mesés színévelma újra és újra Téged ünnepel,míg a keresztek gyilkos s?r?jébenmúltunk foszlányai sírva t?nnek el. [… Tovább]

Hírek

Meghalt Fekete Gyula

A Budapest folyóirat szerkeszt?je volt, majd a nyolcvanas években a Magyar Ã?rószövetség alelnöke.   88 évesen elhunyt Fekete Gyula író, szociográfus, újságíró, a Magyar Írószövetség Örökös Tagja, tudatta a Magyar Írószövetség szombaton.   Fekete Gyula 1922-ben született Mez?keresztesen, 1942-t?l a [… Tovább]

Vers

A rózsa illata

    Harmatos hajnal varázsa üzen,a zsenge kor hajlamra érett.Nem maradunk örökre szüzen,mert múlnak a napok s az évek…   Szende szüzeknek szerelme szelid,hajnalnak harmata rajtuk.Remeg?, réveteg csókokat csen,gyöngéden tapadó ajkuk…   Míg a rózsának a bimbója zárt,szépsége titkok világa.Ámde [… Tovább]

Vers

Azután

Megpihen…   Temetőben, hol bátrak az árnyak, rám egyre többen várnak.   Szülők, nagyszülők mondják: Jön ő nemsokára, hisz Ősz lesz minden hajaszála.   Kicsit festi magát, aztán megpihen – ideát.            

Novella

Reszket a Hold

Nincs jogod elvenni Isten teremtményének életét! Ha magadhoz ragadod ezt a jogot, tudnod kell, hogy ha megítéltetsz, akkor mérlegre kerül a szándékod igazi mibenléte, és hogy tetteddel életet hoztál vagy csak oktalan pusztítást!*     A fák lombjai részeg táncot [… Tovább]

Kisregény

Melyik élet? – 2. rész

Az osztályon rend volt, nem volt semmilyen sürg?s eset. – Csak most ne hozzanak senkit! – gondolta Richards, és elindult a szobája felé. Épp az ajtó elé ért, mikor a folyosó végén megpillantotta Evanst. Aggódó arccal sietett az orvos felé. [… Tovább]

Elbeszélés

Mikor útjára indít..

Nyolcszáz lépés II.     A hétköznapok monotonitása, s bizony a kimondatlan magány már-már megszokott egyetlen társként múlatja felettem az id?t. Az emlékezés, az ember önmagával való végelszámolásának ideje ez. Hasonló korúaknál már csak így megy, ez alól nincs kivétel. [… Tovább]

Novella

Kérges Mari hagyatéka

A történet vége * „Mikor a küszöbhöz értek, Jani véletlenül erősebbet taszított rajta, hogy Ica hanyatt esett a hóban. Ahogy feltápászkodott, zokogva a futott a falu felé a fehérpelyhes kavalkádban.”  * De, hogy Jani akkor mért nem ment az asszony [… Tovább]

Vers

Exitus

Füst kapar tüd?nkbe – Fojtogat, miközbe’——————–miközbe’szemlesütve súgja –Nem, nem én vagyok,ki vesztetek’ sodorja———————kiáltalam felétek! –Csak is ti, emberek, kik————ti—-kikostobán feléltekitt, e Földgolyón———————-itttemérdek oxigént,s  mi ontja – ——————————–mimeg nem ?rzitek – ——————–megkiírtva már ezernyi erd?… —————márHelyükbe gyárakat teremta kapzsiság – de nem [… Tovább]

Vers

Desperatio

saját kép *   Ne higgy a szépnek, ne hidd, hogy várnak, ne higgy a sorsnak, ne higgy anyádnak, eriggy az utadon, vissza se nézz, az első pár lépés mindig nehéz. Lassan megszokod, múlnak az évek, magányban torlódó szomorú képek, [… Tovább]

Egyéb

Disszonancia

                      Egykedv?en k?röz? tömeg között                  tipródom.         Emberek. Annak “játszanak”.          Keresem a jelet magam,                 magamon.            Nem enyém a hely.                Nem vonz,          nem kell ez a homogén                ál-nyugalom!           Az [… Tovább]

Vers

Fénymásolt álmok

  Távolba vágyódtam álomtalan ágyból, itt hagyni rozsdás rugókat, keser?re sütött süteményt, feledni fényette éveket.   Röppentem volna vadgalambszárnyakon, fehér csillogással, reményt élesztve, gótikus magasságokba fel,   de nem tudlak elhagyni apadó Balaton, malom, tanya, alföld, siet?s röpt? tavasz, Nívea [… Tovább]

Vers

Mint a madarak télen

Zöldje felejtett fák kérgén kaparásznak, és csak a létfenntartáshoz elég csip-csup ennivalóért bújnak a hóba – én alig ízlelt csókok szünetében sejlem az ízedet édes, télszunnyadt tájaidon hallom a csönd suhogását, s úttalan útjaimat araszolva bóklászok messzi utánad.

Vers

múlni el

  olyan vagyok, mint atávozó vonatbólmessze t?n? ?rtorony. ezerszámpárzik bennemél?sköd?k raja,és szellemek fogcsikorgatvafélelmet ülnek belém. én csakátrajzolni akarom magam,átírni minden káprázatomat −néha árnyék lenni fölötted,ha vállaidat vörösrekönyökölte a nap. tavaszi es?ben hallgatnipattogó pocsolyák suttogását,elmesélni, hogynem félek,és nem siratom meg ?sszela [… Tovább]

Egyéb

Reggeli idill

    Rohan a csacska, szájában ujja. Lebben a szoknyája, copfjával megcsap, majd a combomra huppan.     Göndört nevet, cseveg, csacsog. Királyfival álmodhatott.    Ölembe fészkel?dik, mint anyja intézkedik. Ki mit csinál délután, határozottan kiosztja.    Rám néz, mosolyog, kezével [… Tovább]

Vers

Nyolcadik összetört

      Szagra gy?lnek itt a legyek,      Rohadt a hús a csonton.      Lepratelepnek ?re körbe jár, a dolga csak annyi,      Hogy ne szökjenek innen.         Költöz? madár.      A nomád a röghöz, és a házba kötve, a nyája hullik.      Ordasokkal ?riz [… Tovább]

Novella

Csak a jók sírnak

“Azért jön ránk ez a felséges nyugalom a vadonság magányában, mert a Csend – az Isten hangja.” Gróf Széchenyi Zsigmond *   Az öreg dikó felnyögött a férfi súlya alatt, ahogy leült az alvó gyermek lábához. Nézte a sápadt gyertyafényben [… Tovább]

vegyes

Kirándulás

A katonasíroknál kötöttem ki. Hónapok merültek el keze nyomán a téli avarban.   T?ztorkú üzenetté vált a szél, fújva odaveszett nyomát a fázós jéghidegben..

Elbeszélés

Több, mint egy kosár…

  Végre elkészült a kosárkám, amire régóta vágytam…     Nagypapám nagyon régóta “vessz?zik”, s kicsi korom óta körülvett a kaskakötés birodalma.      Vessz?válogatás… Olykor derékmagasságig ér? vessz?halmok a nyáriban, melyeket kicsi koromban öröm volt átlépdelni, s papikám mellette ül a [… Tovább]

Novella

A krumplisaláta-faló ló

    A krumplisaláta-faló ló, aki nevével ellentétben nem egy faló volt, csendesen állt a sztyeppe közepén. Zsenge csikó kora óta, mikor először vette észre a vándorló krumplisaláta-karavánt, nem evett füvet. Juszt sem legelt, ragadozó lett. Állt a sztyeppe közepén, [… Tovább]

Vers

Várj…

Várj rám a völgy ölén, hol az őszi csend avarba hull s fáklyafény se lobban, sóhajod neszének visszhangja sincsen, társa vész a szónak elhagyottan.   Várj rám az éjben, ha csillag se rebben, s merengő taván holtan ring az ég. [… Tovább]

Vers

narckép benned

Mondd, miért látom arcom halvány holdján fölfelé kúszni fényed, s mindaz, mi bel?led árad, titokban rám lel, s álmomba égeti léted.   Hangod tengerébe ejtve szemem visszanéz rád, s versbe olvad a szonett. Szavaid gy?jtve építem magam, s lelkem csendjébe [… Tovább]

Vers

HIRAD

  Ma lapos volt a Mónika! (Képzavar. Dagadt!) Alig jutott etnika adásba! A babaházba zsenge kisebbséghez nem bújt apja, nagyapja, elmaradt  szokott moleszta’, szóval lapos volt.   Ma laposra sikerül jó Joshi, bunkók bálványa, szegény! Lelkét teszi ki jó útra [… Tovább]

Vers

Jégvirágok

    Ablakomra szállt a pára,mely reggelre megfagyott.Hajnalfénynek pír-szavára,jégvirágok álltak ott.   Természetnek ügyes keze,csodaszépet alkotott.Kel? nappal, fénykristálykéntragyogtak az ablakok.   Látod, a sok jégvirág mostmily fényárban csillogó?Szemeidnek ez a látvány,álomképként megható.   Olyan, mint egy katedrális,színes ablak-képei.Ámde mégis, fehér [… Tovább]