Füst kapar tüd?nkbe –
Fojtogat, miközbe’——————–miközbe’
szemlesütve súgja –
Nem, nem én vagyok,
ki vesztetek’ sodorja———————ki
általam felétek! –
Csak is ti, emberek, kik————ti—-kik
ostobán feléltek
itt, e Földgolyón———————-itt
temérdek oxigént,
s mi ontja – ——————————–mi
meg nem ?rzitek – ——————–meg
kiírtva már ezernyi erd?… —————már
Helyükbe gyárakat teremt
a kapzsiság – de nem sokára
elj?, mi sajnos itt kopogtat egyre már – ———–mi—–itt—már
kezével int a zord Halál…
————————————————
Jolánom, dugig töltelékkel… a fenének ennyit magyarázni a versben… ha már verset írunk, próbáljunk költészetet csöpögtetni a sorok közé!
Legutóbbi módosítás: 2010.01.16. @ 13:26 :: Czirják Jolán