Nap: 2010.01.18.

2010. 01. 18 hegyek magasán pásztáz láthatatlanul hószem? madár   igaz menedék tudom, sosincs el?le – kötél a hóban   vijjogó napok jege csíp cserzett arcba – év az év után  

  hazaértem ennékvan még tegnapi kenyér zsír is innék ott a csapvízmaradt tán tej is anyám még nem tudjahogy menthetetlen apám híreket hallgat a néprádión sötétben maradunk az áram drágaablakunk el?tt az utcai lámpamár aludnéknincs saját ágyam három gyerek alszikegy [… Tovább]

  Na, persze, így szokás, elárvult pacák papírlapon várják, hogy összeálljon s csuklómig fusson  fejben szőtt szövet, falra vele, majd tépjem szét s gombóccá gyúrva tápláljak egy fehér műanyag kukát,  aztán számonkérés következik; ma ismét csak hazudsz, sorold okát! Hebeg-habog [… Tovább]

Az utca őrült robogása, egy zajt öklendő kamion rossz dobhártyás fülembe rázza, ez századvégünk miatyánkja, itt élek – ez az én sorom.   Hazaérek. A lépcsőházon még össze-vissza jár a fény, egy öregasszony vár a vámon, s míg kulcsaimat kotorgálom, [… Tovább]

Harcban ne hagyd magad, római dac repítsen: tarsolyod mélyén, bolond, üvegkehely az Isten.   Harcban ne hagyd magad, római dac repítsen: tarsolyod mélyén, bolond, üvegkehely az Isten.   Porcelánbábu vagy, talpad r?t föld töri: s távolbahullt rég minden, mi benned [… Tovább]

Hol még kavarog a múlt dicső pora S mosolyog a kékszemű lány Csak ült ott az indián És mesébe kezdett mint bölcs Marun   Csüngtünk ajkán Zamatos-ízesnek tűnt a korty Amikor szót szóra halmozott És féltett titkokat árult el Nekünk [… Tovább]

    Nyugtalan éj. Gondolatra gondolat – egymással kerget?znek a szavak. Pont, mint egy gyermekkori réten, ahol többen, lányok-fiúk, önfeledt jókedvünkben kacagva, sikongva fogócskáztunk, nem tudva ki kit akar, és nem is úgy igazán…  

Karvalykörmökkel kapaszkodom, mégis könnyes búcsút intek a vágynak. Csikóévek vágtatnak hanyatt-homlok csak kaparom h?lt helyét a nyárnak.  

Nagyapáim “keleti munkavállalásának” emlékére Csak egy fogalom csupán, mit önzetlen tanult meg nemzedék elszántan lépve – egyként át – a gyár vagy istálló vaskapuját   nem ez határozott a lényeg felett felettük sem ez rendelkezett indultak és csak mentek. Istenre, [… Tovább]

Utolsó szeretődben keresed az elsőt ahogy szédült pillanatát keresi az összetört álom mikor dér rezdül emlékek vészjósló hajnalán   Érzed ma is bűre illatát pórusai kráterét vérét ahogy lázad s égi lángot vet míg bíborfelhők közt kiszakad a Nap karodban [… Tovább]

Csak a fény apró rügyei koppannak szobám ablakán, csak egy ünnepnek látszó vasárnap hangulata nyújtózik, s a párolgó délután aranyló palástja libben a házak t?zfalán.   Szakadt gúnyában közeleg a szél, a csend metszetein megfagy a dér, sodor a körforgás lappangó [… Tovább]

                                                                Alkalmatlan szó helyett                                                              hiába keresett szavak.                                                              A helyett helyett aztán                                                               életed és életem.                                                              (Míg egy helyett sem marad.)