Baromfiak udvarában óriási galiba,
Reggel óta perlekedik
Pulyka Pálné s Lóla asszony,
A liba.
Miért ez a nagy felhajtás, veszekedés, perpatvar?
Nem talál rá feleletet,
Hiába töri tyúkeszét kendermagos
Kotkoda.
Pulyka Pálné korán felkelt, számba vette fiait,
Bizonygatta nekik egyre,
Ha tornáznak üres begyre, erősödnek
Izmaik.
Pulykafiak kapnak a szón, nekilátnak szaporán,
Szárnyat bontnak, körbefutnak,
Lábujjhegyen iparkodnak felfrissülni
Jó korán.
Egyszerre csak égszakadás! Megbomlik a tornarend,
A pajtának ajtajából,
Mint a villám ég aljáról Lóla asszony
Megjelent.
Ideges az eszemadta, jócskán van is rá oka,
Kelekótya pipe hada
Feszt mocorgott, bakalódott, sutyurált
Az éjszaka.
Fészkelődtek, csipkelődtek, nem lelték a helyüket,
Éppen hogy elszenderedtek,
Kakasszóra felébredtek, s már űzték
Az eszüket.
Neveletlen pipe népség, hiányzik az iskola!
Lökdösődnek, bukdácsolnak,
Torokhangon sipákolnak, szaladnak
A vályúnak.
Egyik iszik, másik fürdik, pancsolják a friss vizet,
Úszkálnak, majd alábuknak,
A víz alatt bújócskáznak, hű micsoda
Élvezet!
Elámul a pulykacsapat, furcsállja a helyzetet,
Nincsen, aki rendben tartsa,
Fegyelmezze, jóra intse
Ezt a libasereget?
Pulyka Pálné jó ízlését sérti ez a jelenet,
Nem nézheti közömbösen,
Hogy a komoly pulyka erkölcs mások miatt
Veszélyben!
Nem habozik, indul is már tisztázni az esetet,
Lola asszony éppen akkor
Állítaná, liba módra, szép sorba
A pipéket.
Vinné ki a legelőre libabőrös fiait,
Mert a vízben annyit ültek,
Csoda, hogy ha meg nem hűltek, szederjes
A csőrük is.
Indulnának éppen, mikor Pulyka Pálné odaér,
Lola asszony rosszat sejtve,
Fejét magasra emelve, fél szemével
Arra néz.
Pulyka Pálné kényes-szépen kezdi már a szöveget,
Hogy a libanemzetségnek,
Megbocsásson, ismernie kellene
Az illemet!
Mégse lehet, hogy az egész udvar szeme láttára
Felborítnak minden szabályt,
Nem szabnak maguknak határt a jó modor
Kárára.
Így tartotta fennhangon ő a prédikációt,
A konzervatív pulykaszellem,
Közismerten erős jellem, nem tűrheti ezt a liba-
Dáridót!
Ez aztán már több a soknál – Lóla asszony rákiált –,
Hát a liba azért liba,
Hogy más legyen, mint a pulyka! S ez a másság
Kinek árt?
Így folytatták pro és kontra a fölös szellemi vitát,
Felverték az udvar csendjét,
Zavarták az élet rendjét,
Hát nem kár?
Eközben a pulyka fiak s liberális pipeludak,
Felejtve a jó modort, illemet, konvenciót,
Együtt szaladtak a rétre, gágogtak az intelemre
S vígan töltik a napot.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: M.Simon Katalin
