Vers

Költözöm

  nem vagyok madár nem tollas a hátam sem az a toll sem toll zúgó szélvihar tépkedi a tollakat szaggatott szavak játék az élet dobjál hármast vagy hatost egy a végösszeg egy árnyékos szív ütöget bent céltalan zárt ajtó mögött

Vers

Óhahó

  vajon bármikor tudunk-e szerelmesek lenni, betépni önmagunk elfogadásával, ha ragyogó cselekvés nem vágyja a csendet ragyogással, de apró ajándék, kiírni ez elhagyott magányt.  

Vers

változatok vadászatra

lépteid követve iramlik pontosan tartva az irányt hogy elejtsen kivédhetetlenül bekerít a négy égtáj felől kiforgat minden menedékedből mígnem gátjaidon átbukva eláraszt a fölfedett bizonyosság döbbenete élesre állított érzékeidet eloldja szorongásaidtól és te méltósággal veszel bele mint legendák ködébe a [… Tovább]

Vers

Tündetavasz

Kertek alján tündetavasz lépked, lábnyomában ledér krókuszok ringatják a sárgát, lilát, kéket, s élvezik, hogy virág Vénuszok. Félszeg rüggyel nyújtózik a barka, bolyhosodnak a kis pamacsok, szerelemről cserreg a vén szarka, nevetnek rajt veréb kamaszok. Sarjadó fű kék ibolyát bújtat, [… Tovább]

Hírek

Pápay Aranka elment…

[A cikk, eredetileg 2019. február 2-án jelent meg a Héttorony híroldalán… Sajnos, ma már nem látja, nem találja senki. Így fontosnak érezzük, hogy emlékezésünk megmaradjon, itt legyen a híroldalon, így a mai nap újra felszerkesztem ugyanazt a cikket, amelyet akkor [… Tovább]

Vers

IDŐRÉS

Picinyke lyuk nőtt fáradt lelkemen, akármi lassan tágul, egyre nő, babrál velem, de nem érzékelem, hogy kicsorog belőlem az idő. Én mégis napi dolgomat teszem, a változás így nem számottevő, s míg folyamatos múlt lesz a jelen, még szándék nógat, [… Tovább]

Vers

sas vers

Szárnycsend hangjai. Egyre növekszem, felkeringve olyan nyelvvé, amelyben szárnyaláskörök. Gyönyörben ível bennem a sas. Naparany tajték alattam: hullámaiba tévedt tenger, hatványozott ég.

Vers

Vizafogó

  Vizafogó, vizafogó, húz a Duna, reng a folyó, viza nincsen rég a vízben, csak a szemét; faág reccsen; ülünk némán, dinnyehéj sincs, errefelé nem jár durbincs, horgász remél, van még márna jobb az mint a magyar málna; amit kihúz, [… Tovább]

Vers

Verssé válik

Míg e szempár botladozik, szobor-fehér arcod feltűnik éjszakáimban. Felriadok, meztelen talpam alatt nyikorog az idő. Érintésed nem ér el, hiánya miatt átszelném a lehetetlent, vagy összekötném az elszakadt távolság fonalát. Sodrásban élek, a nappalok monoton üteme és az éjek nélküledtelensége [… Tovább]

Vers

ŐK JÖNNEK!

Ma egy olyan világ vesz körül, ahol gyanús kinek lelke szép. Ki tehetséges az titkolja, s gáncsoskodók elől félre lép. A tiszta lélek inzultus lett, a tehetség, mára árulás. Az önálló gondolat pedig, hasztalan szócséplő számítás. E világban immár Ők [… Tovább]

Vers

Állapothatározó

Ha már csak halványan élnek a boros hangulatú, vége-nincs, világmegváltó esték, amikor még végérvényes kiábrándulásaink sem húztak le az agyagos földig, és makulátlan, félszeg gyermeki tisztasággal vallottuk meg csalódásainkon érlelődő, újjászülető szerelmeinket, hazugságaink legfeljebb apró, kegyes füllentések voltak, mókás, könnyű [… Tovább]

Vers

Esti séta a Péterfián

  Ahogy vártalak utoljára /sötét kosztüm, kis tokkalap/ a pillanat lelkembe zárva évek múltán is megmarad;   testetlen léted él velem, hársfák közt bolyongó pára hömpölyög felém szüntelen, marasztalnálak éjszakára.   Kánna-sor nyit a Péterfián, felhőkön jár a villamos, ez [… Tovább]

Vers

Szolnoki séta

  Bronzarcán remeg a holdfény, ablakon benéz Verseghy. Előttem a történetem terül, kivár, hetvenkedik. Kiszólnék, rögtön indulok, hárfaéj vízvert fényei között hosszú fénysáv nyúlik, a Hold az arcát fürdeti. Kiszólnék, jobb, ha integet, a szót kezével ejti ki. Rokonzenét szolgálnak [… Tovább]

Vers

Együttállás

  Csak álltunk egymással szemben. Megakadt súgógép volt a horizont. Nem is mondhattad volna szebben: Szeretlek. Én meg, hogy viszont. Szélkakas kapirgált a háztetőn. Egy hullócsillagot ejtett le elénk. Te kívántál. Én meg téged, s a redőny mögül a fülünkbe [… Tovább]

Mese

A manók pénze

A manók nem mindennapi lények. Csak néhány földi halandónak adatik meg, hogy találkozzanak velük. Legtöbbször elbújnak, átváltoznak tárgyakká, apró állatokká. Sokszor nem is gondoljuk, hogy manó mellett megyünk el, mert csak kicsinyke, haszontalan tárgy kerül utunkba. Még csak arra sem [… Tovább]

Vers

Pontosan szólni

Ahogy az Úr az elején. Létezést szólni, mibe nem fér feledés, hát romlani se romlik, szivárvány se kell, mégis van, ahogy a fénytekintetből szárnyak. Csak annyi testet, min a lélek megtapadhat, egy ateista lelkifurdalása, hogy az örök megnyilvánulásban magát magával [… Tovább]

Nincs kép
Írások

Újra él a Torony!

Újra él a 7torony!   Bár még minden tornya nem tökéletes, de már voltak bátrak, akik benéztek,  és még bátrabbak, akik már küldtek is be új műveket! Számomra az első akadályt a böngészőm jelentette, mivel Firefox-ot használtam, folyamatosan Error-ozott, ha [… Tovább]

Vers

Csillagszirmok

Bemelegítés csupán, ahogy verseng a szélben, majd boldogan landol hirtelen két seregély egy éppen mély sóhajjal rügyet vajúdó ágon. Valami magasztos béke ül szerte a tájon, különös, éteri visszhanggal felelget ide-oda a feketerigók, zöldikék hada, és az égi palást áttetsző [… Tovább]

Vers

dicsérni őt

  ahogy már annyiszor újra meg újra ráérezni a horizonton túlmutató távlatokra igaz egyre fáradságosabb ugyanarról valami újat mondani szédülésig rótt köreid csigavonalában felismerni és megélni mindazt ami eltér az előző ciklusokban felismerttől hogy minden helyzetben megtaláld az alkalmas szavakat [… Tovább]

Vers

Hetven

  Szülőházamtól távolodva, dúsfüvű kert. “De gyönyörű a tücsökzene, elhallgatnám reggelig…” “Nem bánom, forduljunk vissza!” Hét nap telt el. Más síkon hetven év. Visszaút nélkül.

Vers

Petőfi megtalált verse

Régesrég jár énrólam egy monda. Iskolában azt tanítják rólam: harcoltam a szabadságért hajdan, kerültem is emiatt nagy bajba; Segesvárnál ott a csatatéren, hazámért hullajtottam a vérem. Holttestemet sehol nem találták, ott a mezőt bármerre kapálták. Azt terjesztik rólam sok-sok éve, [… Tovább]

Monológ

A líra harca

Az első szó születik várandóságból. A vers várja a költőt, ha még vajúdik, talán nem negyven hétig. Mikor megszületik, ezer költőt szaporít és olvasókból csinál izzadós várandós költőket, akik papírnehezék alatt, gyűjtik a sorokat. Ma még több szó születik és [… Tovább]

Vers

Útravaló

Jöttem a szokott útvonalamon, faluk sorjáztak, s elmaradt a nyom, csak néződtem a májusfák helyett, a hűlve hagyott gólyafészkeket. Valami történt. Félőzték a fák a Nap erőtlen, gyönge sugarát, a repce sárga táblákat regélt, és fújdogálva szusszant, ami élt. Az [… Tovább]

Vers

HOMOKVÁR

M. Laurens HOMOKVÁR Játszottunk mi papás-mamást, nem ismertük még a blamázst, homokvárat építettünk: és még önzetlen szerettünk. Nem törtük a fejünk rajta, ugyan ki a magunkfajta, homok pogácsákat ettünk: és még mindenkit szerettünk. Kinevettek kamasz csajok, hogy még csak fiúcska [… Tovább]