Körbefalaz a fájdalom. Vakolni próbálok. Köporos arcomra kiül a (sa)létrom. Vegyes az érzés, tégla és vályog. Csak az üresség a közvetlen szomszédom. Tapéta-emlékek málnak le rólam, felvizesedett szívfal lüktet még némán. Már a ráncokban pangó izzadság is sótlan, befolyik [… Tovább]
Leláttamoztam az első verset,amit elkapkodva neked írtam.Nem készültem, s tudatlanulegy jó jegyben bíztam. Gyerekszéken billegett az érzés,míg figyelmed a mosdóba kiment.Egy összegyűrt kép volt a puskám,arról lestem le mindent. Azon a képen még gyerek voltam: ütközésekbe szorult dodzsem-gyerekkor.Zsetonosztás – [… Tovább]
Csak álltunk egymással szemben. Megakadt súgógép volt a horizont. Nem is mondhattad volna szebben: Szeretlek. Én meg, hogy viszont. Szélkakas kapirgált a háztetőn. Egy hullócsillagot ejtett le elénk. Te kívántál. Én meg téged, s a redőny mögül a fülünkbe [… Tovább]
Mintha tükörben néznélek téged.Ellentétes minden gesztus, mozdulat.Öten voltunk, megtagadtál négyet,itt már kevés a 180°-os fordulat.Hasonlítok rád, de idegennek érezlek.Vérembe oltott apai stigma mérgez.Bár válaszolnál, mielőtt megkérdezlek:mondd, mit adtál magadból ehhez a névhez?Én viseltem, cipeltem, mint egy keresztet.Hinni akartunk benned vagy [… Tovább]
Egyre inkább úgy érzem a google fordítja a beszélgetéseinket. Nem értjük meg egymást, hisz két mondat után jön „öt sor” tekintet. Üres. A háttérbe révedő üvegnézés. Átnézel rajtam? Vagy csak a sörrel szemezel? Legalább a tekintetem nem a földön csörömpől. [… Tovább]
Budai Zolka: Négy gyermekünkből (parafrázis) Az első gyermek olyan, mint teésén, mosoly pattan rügyedző-fecsegésén. Beszéljen csak helyettünk, hisz elmondhatatlan, legyen ott minden jelző egy személy-ragban. Kiollózott részletek fotóalbuma: – Tiszta anyja! (Bár néha azért apuka.) Ne [… Tovább]
A befektetett erőfeszítéseim – Minek ez a névelő? Beszélni fogunk másféle erőfeszítéseidről? Nyilván nem. miért másoknál kamatoznak? Kinél van elszámolva öröksége az emlék-szegény kamaszkornak? Nincstelen vagyok és kifosztott. – Ez a kettő ugyanazt jelenti, miért érezted, hogy meg kell ismételni? [… Tovább]
Sok ember kész kirakat. Rendben tartott. Átlátszó felület. Naponta feltörli magával a padlót. Engedi emberek százait, hogy belé gyalogoljanak. Csak bámészkodni, majd kisétálnak üres kézzel. A fotocellák nyílnak és zárnak. Non-stop nyitvatartás. De a kirakat mindig rendezett. Arctalan próbababa integet [… Tovább]
A gyerekeket a csend teszi bölccsé. Az elhallgatott némaság. Az értő-álca, mely mögött éreznek, értenek és szenvednek. Csendes gyerek voltam. Csendben figyelő. A szüleim hangosak és figyelmetlenek. Elnyomott érzéseket dobáltak egymáshoz. Furcsa egyérintős játékot űztek, hiszen a falról, amit maguk [… Tovább]
Úgy tudom, a káoszban is van rend, de csak a megszokást érezzük annak.Garzon-lélekben lakni ma a trend.A mosoly melyik része az arcnak? Nekem félig tele, nektek félig üres a pohár, pedig egy kortyot sem iszom. A teám zavaros [… Tovább]
