Stigma

Mintha tükörben néznélek téged.
Ellentétes minden gesztus, mozdulat.
Öten voltunk, megtagadtál négyet,
itt már kevés a 180°-os fordulat.
Hasonlítok rád, de idegennek érezlek.
Vérembe oltott apai stigma mérgez.
Bár válaszolnál, mielőtt megkérdezlek:
mondd, mit adtál magadból ehhez a névhez?
Én viseltem, cipeltem, mint egy keresztet.
Hinni akartunk benned vagy legalább neked.
Anya ujján már hiába is kerested,
az ágy fölé feszítetted a becsületed.
Lyukas a szívfal. Hiányoznak a tiplik.
Elengedett mindenki, aki régen tartott.
Tudom, minden vonat egyszer kisiklik,
a sínen lévő élet zsákutcába hajtott.
Minden bántás, mit hozzám vágtál,
ketchupfolt maradt a fehér ingemen.
Ezután bocsánatkérést tőlem vártál,
de ez egy hátra szaltó vízszintesen.
Azóta könnyebb túlélnem téged,
mióta a köszönésed egy hátra arc.
A lejtőn már nem húzom be a kéziféket.
Csak nevetni akarok, abban nincs kudarc.

47látogató,2mai

Szerző Bíró Rudolf 69 írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!

3 Komment

Hagyj üzenetet