Emlékirat

Piroslanak a pipacsok, csak néha-néha tarkítja a vörösséget egy kis kék, vagy éppen a pitypangok fehérje. A csönd mintha vérzuhatagba lenne fojtva, szinte hallik, ahogy jajveszékel. Még sétál a búzamező szélén a lágy szellő, de hirtelen egy madár röppen. Micsoda [… Tovább]

  egyre többen látogatták régi ismerősök, szomszédok nővérem adott ötven forintot a főnővérnek hogy adjon neki beöntést elfogadta, annyit mondott köszönöm, de új anyukát nem tudok adni gabi néni harminc év után nézett rá “ha már te is eljöttél, akkor [… Tovább]

Bukoweberdói és Ujisciei Báró Ungár Károly   Nézegetem a katonahőseink.hu domén-névre „hallgató” honlapot. Lelek rajta a Mária Terézia Rend Kitüntetettjei között egy nevet: Vitéz  Bukoweberdói és Ujisciei Báró Ungár Károly. Íme a hőstette: „A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye: [… Tovább]

Hajdanvolt gyermekkoromban drága nagymamáim jóvoltából sok finom étket ismerhettem és ízlelhettem meg. Mindkét mamám ügyesen sütött-főzött a konyhában. Családtagjaik sohasem éltek panasszal a főztjük ellen, valószínűleg azért is főztek olyan ízesen és olyan jól. De sajnos az alma, illetve az [… Tovább]

           Krónika 1949. Egy hazatelepült család naplójából                               Koosán Ildikó         Kis zománc tepsit kaptak meg két horgolt terítőt esküvője előtt elhunyt rokonuk hagyatékából;   a finomabb holmit egy jómódú unokahúg; neki akármit nem lehet adni, hozzászokott [… Tovább]

Elvesztett percek   Máskor, ha könnyű ügyeletet kívántak neki, Szabolcs tréfásan azt felelte: „Az mi fán terem?” Ezúttal mégis négy órát tudott aludni. Egy sürgősségi kórházban egy nagy szó. Amint hazaért, óvatosan fordította el a kulcsot a zárban. Fölöslegesen aggódott [… Tovább]

  Háromszor vágtak fel, egy köldöksérv, egy vese, tizenkilenc centi a baloldalamon, egy császármetszés hagyományosan, összesen vagy hat hét kórház, de mindez akkor, mikor a kórház még ellátta funkcióját, voltak orvosok, ápolók, nem kértek pénzt, de eltették. Háromszor kérdezték meg, [… Tovább]

átizzó szavakban foghatom kezed napsugarak elől erdőbe szaladnál lennénk vers fákról a hang levelek madarak zajától hallod ismét a hangtalant még gomba nő átlép rajtunk a jövő mostba tereled a perceket csókom zsebóra időt ha mér egy simogatás papírra érinteni [… Tovább]

    Világunk: képzelettér.  A tanya és a Zagyva-gát között álltam.  Szürke égbolt, hóesésbe veszett láthatár.  Hívott a gáton túli táj, a folyó.  Hószakadásban még sosem láttam.  Fel a gátoldalon s meglátom,  amiben tavasztól őszig sokszor gyönyörködtem.  Arcom feltartottam a [… Tovább]

Requiem egy nagyszerű asszonyért halálának évfordulóján. Már négy éve távozott… Ferenc két év múlva követte… 2009. február 24-én írtam: “Igen Ildikó, emlékszel biztosan, hogy mit kérdeztem Tőled még az ismeretségünk elején… Hogy a test, vagy a lélek doktora vagy-é?! Már [… Tovább]

Karácsony szent estéjén távozott el egy másik dimenzióba Édesapám. Szívemben halálomig megőrzöm emlékét.   Még javában dübörögtek a tankok a környéken, amikor nagymamám hasában mocorogni kezdett egy újabb magzat. Harmadik volt ő a sorban. Akkoriban még nem tudták előre megmondani, [… Tovább]

  Azok a kezek ugyanolyan mások voltak, mint az addig látott kezek, különbözőségük abból adódott, hogy beszéltek, csak mozgással és fül helyett a szemnek. Zoli magas volt, szőke és mosolygós szemű. Emeletes ágyon aludtunk, én lent, ő fent. Esténként, villanyoltás [… Tovább]

A tanítómra, Bandi bácsira nagy tisztelettel emlékezem, aki megtanított bennünket EMBERÜL és MAGYARUL. Írását azért merészelem megosztani, mert nagyapám a történet szereplőinek egyike, apám pedig egyik adatközlője.   “A szovjet csapatok 1944. december 3-án érték el Ozorát, s egyelőre itt [… Tovább]

      Egy éve, hogy egy kis faházikó büszke tulajdonosai vagyunk. A Vadkerti tónál, de nem közvetlenül a partján szerénykedik a kisebb-nagyobb nyaralók között. Tán ötpercnyi gyaloglás sem kell, és máris halljuk a nád suhogását, mely a parton övezi a [… Tovább]

Eljön az az idő, amikor minden emlék megszépül.   Mikor én első osztályos voltam, akkor bátyám már hatodikos. A hat év korkülönbség tette talán, vagy a velünk született testvéri szeretet, de mi soha nem vesztünk össze, nem úgy, mint amit [… Tovább]

    Magyarországon, érdekes módon nem lett annyira híres és befutott írónő, mint a tengeren túl, Amerikában. Az egyik leghíresebb regényét a Vörös Pimpernel-t szinte az egész világon ismerik. De ki is ez az arisztokrata hölgy, aki ezt alkotta? Báró [… Tovább]

Az “Emlékirat” kategóriát jelöltem meg, de ez nem igazán stimmel. Tud valaki jobbat? A 70-es évek elején még tantárgy volt a tudományos szocializmus.   A tanárunk – ismerve saját tantárgya szükségszerűen meglévő unalmas, logikátlan és így szinte megtanulhatatlan voltát – [… Tovább]

Foto: internet     Legutóbb szerkesztette 2017.08.18. @ 12:43 – Szulimán Eleonóra

  Csak ezt látom…  Ha becsukom szemem, egyetlen kép kérezkedik pilláim alá — sosem akar magamra hagyni —, egy utolsó abból a hajnalból. Még a sötétség uralta az eget, apró kis csillagok játszottak ott fent magasan, az erdő fái a [… Tovább]

Szalmakalapos öregember száll ki az ezüstszínű mikrobuszból. Arca csupa izgatottság, ahogy a barátja mellé lép. – Nézd! Ott volt a házunk… Sajnos már lebontották, de ez a park régen is itt volt! És nézd, ott a szobor, aminek a karján [… Tovább]

             … a múlást   Májusi vihar, mennydörgés, cikázó villámok. Csattanás. Felriad. Jaj, a gyerekeknél leesett valami! Gyorsan a szomszéd szobába siet, betekint. Békésen alvók. Visszafelé az előszobánál kicsit megáll, a fürdőszobából fény szűrődik, valaki égve felejtette a villanyt. [… Tovább]

Mocsár Zsófia Alexandra Lányom ma is, akárhol is legyen… A fotón a férje, Peer Krisztián. http://fidelio.hu/szinhaz/2016/06/24/25_evesen_elhunyt_mocsar_zsofia_diszlettervezo/     mióta elmentél kétszer leestem a lábamról nem tudni miért hiányod idegsejteket égetett el bennem melyeket sohasem regenerál már semmilyen idő az órajárás [… Tovább]

  Szikár termetét az élet megtörte, hajlott hátán cipelte a maga keresztjét: egy egész történelmet. Egy rossz szót soha nem szólt senkihez, maga volt a megtestesült nyugalom, jóság. Emlékszem hófehér hajára, bajuszára, fekete kalapjára. Mi csak így neveztük: öreg nagyapa. [… Tovább]

Lázadó ifjúságom egy kis darabkája, mert én is voltam valamikor fiatal lány!     Előzmények. Amikor kimaradtam a nyolcadik osztályból, saját akaratomból, finom felkérésre elmentem a Május 1 MGTSZ be a cséplőgéphez, „a patikába”* polyvás lánynak**. Nem nehéz, de kegyetlenül [… Tovább]

Egy történet      Belgyógyász szakképesítése mellett körzeti orvosként dolgozott egy pesti egészségügyi körzetben a testvérbátyám. Hagyatékát rendezgetve, táskájából előkerült egy régi karton, melyet ereklyeként őrizgetett. S rajta egy dátum: 1957.okt.23 — az 56-os Szabadságharc egyéves évfordulója. A történet a [… Tovább]

    A Hegedűs Gyula utca, és a Csanády utca sarkán állt egy szovjet tank. Apám a Csanády utcából igyekezett átjutni a Hegedűs Gyula utcában lakó nagyszüleimhez, hogy biztonságba helyezzen minket öcsémmel. Előző este egy akna robbant a szomszédos üres [… Tovább]

Lírai emlékek és álmok egy feledésbe merülő emberről.   Megérkeztek, elvitték, és befektették egy kórterembe. Másnap reggelig rá sem nézett senki. Akkor megkapta a szükséges kezelést, és két kórteremmel odébb taszították, az intenzívnek tekinthető szobába. Valamivel jobban érezte magát. Arca [… Tovább]

Lírai emlékek és álmok egy feledésbe merülő emberről.   Felült, a tükörbe nézett, már nemcsak a szíve fájt, hanem mindene. Most úgy érezte, elsorvad, összemegy, elfonnyad, mint egy napégette virág. S bár végig magánál volt, mégis hallucinációszerű képeket látott egy [… Tovább]