Emlékirat

ANYÁM

  egyre többen látogatták régi ismerősök, szomszédok nővérem adott ötven forintot a főnővérnek hogy adjon neki beöntést elfogadta, annyit mondott köszönöm, de új anyukát nem tudok adni gabi néni harminc év után nézett rá “ha már te is eljöttél, akkor [… Tovább]

Emlékirat

Vitéz Báró Ungár Károly

Bukoweberdói és Ujisciei Báró Ungár Károly   Nézegetem a katonahőseink.hu domén-névre „hallgató” honlapot. Lelek rajta a Mária Terézia Rend Kitüntetettjei között egy nevet: Vitéz  Bukoweberdói és Ujisciei Báró Ungár Károly. Íme a hőstette: „A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye: [… Tovább]

Emlékirat

Gyufaleves és pálinkás palacsinta

Hajdanvolt gyermekkoromban drága nagymamáim jóvoltából sok finom étket ismerhettem és ízlelhettem meg. Mindkét mamám ügyesen sütött-főzött a konyhában. Családtagjaik sohasem éltek panasszal a főztjük ellen, valószínűleg azért is főztek olyan ízesen és olyan jól. De sajnos az alma, illetve az [… Tovább]

Emlékirat

Krónika 1949.

           Krónika 1949. Egy hazatelepült család naplójából                               Koosán Ildikó         Kis zománc tepsit kaptak meg két horgolt terítőt esküvője előtt elhunyt rokonuk hagyatékából;   a finomabb holmit egy jómódú unokahúg; neki akármit nem lehet adni, hozzászokott [… Tovább]

Emlékirat

Elveszett percek

Elvesztett percek   Máskor, ha könnyű ügyeletet kívántak neki, Szabolcs tréfásan azt felelte: „Az mi fán terem?” Ezúttal mégis négy órát tudott aludni. Egy sürgősségi kórházban egy nagy szó. Amint hazaért, óvatosan fordította el a kulcsot a zárban. Fölöslegesen aggódott [… Tovább]

Emlékirat

Nem közügy

  Háromszor vágtak fel, egy köldöksérv, egy vese, tizenkilenc centi a baloldalamon, egy császármetszés hagyományosan, összesen vagy hat hét kórház, de mindez akkor, mikor a kórház még ellátta funkcióját, voltak orvosok, ápolók, nem kértek pénzt, de eltették. Háromszor kérdezték meg, [… Tovább]

Emlékirat

ebéd után

átizzó szavakban foghatom kezed napsugarak elől erdőbe szaladnál lennénk vers fákról a hang levelek madarak zajától hallod ismét a hangtalant még gomba nő átlép rajtunk a jövő mostba tereled a perceket csókom zsebóra időt ha mér egy simogatás papírra érinteni [… Tovább]

Emlékirat

Idegen tél

    Világunk: képzelettér.  A tanya és a Zagyva-gát között álltam.  Szürke égbolt, hóesésbe veszett láthatár.  Hívott a gáton túli táj, a folyó.  Hószakadásban még sosem láttam.  Fel a gátoldalon s meglátom,  amiben tavasztól őszig sokszor gyönyörködtem.  Arcom feltartottam a [… Tovább]

Emlékirat

Ildikó

Requiem egy nagyszerű asszonyért halálának évfordulóján. Már négy éve távozott… Ferenc két év múlva követte… 2009. február 24-én írtam: “Igen Ildikó, emlékszel biztosan, hogy mit kérdeztem Tőled még az ismeretségünk elején… Hogy a test, vagy a lélek doktora vagy-é?! Már [… Tovább]

Emlékirat

Apám sorsa

Karácsony szent estéjén távozott el egy másik dimenzióba Édesapám. Szívemben halálomig megőrzöm emlékét.   Még javában dübörögtek a tankok a környéken, amikor nagymamám hasában mocorogni kezdett egy újabb magzat. Harmadik volt ő a sorban. Akkoriban még nem tudták előre megmondani, [… Tovább]

Nincs kép
Emlékirat

Figyelj, Jagi!

Ki egyszer létezik – örökre van, S nem úgy, hogy itt Te, ő meg ott, A másik másutt, máshonnét tünik, Mert képtelen szabadulni – Ki szabadnak – örökre született, És bennünk rejtezik, aki Már életünknek partizánja lett.

Emlékirat

Beszélő kezek

  Azok a kezek ugyanolyan mások voltak, mint az addig látott kezek, különbözőségük abból adódott, hogy beszéltek, csak mozgással és fül helyett a szemnek. Zoli magas volt, szőke és mosolygós szemű. Emeletes ágyon aludtunk, én lent, ő fent. Esténként, villanyoltás [… Tovább]

Emlékirat

Kisház okán

      Egy éve, hogy egy kis faházikó büszke tulajdonosai vagyunk. A Vadkerti tónál, de nem közvetlenül a partján szerénykedik a kisebb-nagyobb nyaralók között. Tán ötpercnyi gyaloglás sem kell, és máris halljuk a nád suhogását, mely a parton övezi a [… Tovább]

Emlékirat

Nem éppen példaértékű

Eljön az az idő, amikor minden emlék megszépül.   Mikor én első osztályos voltam, akkor bátyám már hatodikos. A hat év korkülönbség tette talán, vagy a velünk született testvéri szeretet, de mi soha nem vesztünk össze, nem úgy, mint amit [… Tovább]

Emlékirat

Csak úgy eszembe jutott

Az “Emlékirat” kategóriát jelöltem meg, de ez nem igazán stimmel. Tud valaki jobbat? A 70-es évek elején még tantárgy volt a tudományos szocializmus.   A tanárunk – ismerve saját tantárgya szükségszerűen meglévő unalmas, logikátlan és így szinte megtanulhatatlan voltát – [… Tovább]

Emlékirat

hegedű, citera, tárogató

Eldugva a Viharsarok úttalan rejtekében is éltek, élnek emberek, akik nem jártak színházba, mert nem volt, hát csináltak maguknak, a múlt század derekán rendeztek bálokat még a gyerekeknek is, és voltak zenedélutánok, kamarazenélések, utcabálok is. Gyerekkorom emlékeiből. A hegedű   [… Tovább]

Emlékirat

Gyermeknap nélküled

  Csak ezt látom…  Ha becsukom szemem, egyetlen kép kérezkedik pilláim alá — sosem akar magamra hagyni —, egy utolsó abból a hajnalból. Még a sötétség uralta az eget, apró kis csillagok játszottak ott fent magasan, az erdő fái a [… Tovább]

Emlékirat

Mi a honvágy?

Szalmakalapos öregember száll ki az ezüstszínű mikrobuszból. Arca csupa izgatottság, ahogy a barátja mellé lép. – Nézd! Ott volt a házunk… Sajnos már lebontották, de ez a park régen is itt volt! És nézd, ott a szobor, aminek a karján [… Tovább]

Emlékirat

…a múlást

             … a múlást   Májusi vihar, mennydörgés, cikázó villámok. Csattanás. Felriad. Jaj, a gyerekeknél leesett valami! Gyorsan a szomszéd szobába siet, betekint. Békésen alvók. Visszafelé az előszobánál kicsit megáll, a fürdőszobából fény szűrődik, valaki égve felejtette a villanyt. [… Tovább]

Emlékirat

Válasz Peer Krisztián legújabb versére

Mocsár Zsófia Alexandra Lányom ma is, akárhol is legyen… A fotón a férje, Peer Krisztián. http://fidelio.hu/szinhaz/2016/06/24/25_evesen_elhunyt_mocsar_zsofia_diszlettervezo/     mióta elmentél kétszer leestem a lábamról nem tudni miért hiányod idegsejteket égetett el bennem melyeket sohasem regenerál már semmilyen idő az órajárás [… Tovább]

Emlékirat

Dédnagyapa

  Szikár termetét az élet megtörte, hajlott hátán cipelte a maga keresztjét: egy egész történelmet. Egy rossz szót soha nem szólt senkihez, maga volt a megtestesült nyugalom, jóság. Emlékszem hófehér hajára, bajuszára, fekete kalapjára. Mi csak így neveztük: öreg nagyapa. [… Tovább]

Emlékirat

Az ajándék

Lázadó ifjúságom egy kis darabkája, mert én is voltam valamikor fiatal lány!     Előzmények. Amikor kimaradtam a nyolcadik osztályból, saját akaratomból, finom felkérésre elmentem a Május 1 MGTSZ be a cséplőgéphez, „a patikába”* polyvás lánynak**. Nem nehéz, de kegyetlenül [… Tovább]

Emlékirat

Titkos ereklye

Egy történet      Belgyógyász szakképesítése mellett körzeti orvosként dolgozott egy pesti egészségügyi körzetben a testvérbátyám. Hagyatékát rendezgetve, táskájából előkerült egy régi karton, melyet ereklyeként őrizgetett. S rajta egy dátum: 1957.okt.23 — az 56-os Szabadságharc egyéves évfordulója. A történet a [… Tovább]

Emlékirat

Öregfiú — 9.

Lírai emlékek és álmok egy feledésbe merülő emberről.   Megérkeztek, elvitték, és befektették egy kórterembe. Másnap reggelig rá sem nézett senki. Akkor megkapta a szükséges kezelést, és két kórteremmel odébb taszították, az intenzívnek tekinthető szobába. Valamivel jobban érezte magát. Arca [… Tovább]

Emlékirat

Öregfiú – 8.

Lírai emlékek és álmok egy feledésbe merülő emberről.   Felült, a tükörbe nézett, már nemcsak a szíve fájt, hanem mindene. Most úgy érezte, elsorvad, összemegy, elfonnyad, mint egy napégette virág. S bár végig magánál volt, mégis hallucinációszerű képeket látott egy [… Tovább]

Emlékirat

Öregfiú – 7.

Lírai emlékek és álmok egy feledésbe merülő emberről.   Megébredt ismét. Ugyanazt a szorítást érezte a szívében, mint a dörgő ágyúk és a jövő-menő hadseregek borzalmában. Végigsimított az arcán — úgy reflexből —, borostás volt és igen kerek. Felemelte a [… Tovább]