Hónap: 2017 június

Csodálatos teremtmények az ég alattSzellők szárnyán szárnyalnak a madarakKépzeletben velük együtt szárnyalokCsodás szabadság melyről mindig álmodok Fentről nézve minden csupa békeA Föld harcát fentről nem venni észreNem tudom leszállni hol kelleneAhol nincs félelem csak a béke Hol csak a szeretet [… Tovább]

  Számhoz igazult szelíden, beleremegett az ínyem, s mintha égi lények adnák, nyeltem, mint az éh a mannát, ürült a tál, sorról sorra, kezem le sem vettem róla, íze, mint a sárga harmat, olyan, mint a hang a  dalnak, szeretős [… Tovább]

Amikor egy szóból kiürülnek a színek, hangsúlyok, érzések, illatok és minden, amivel az adott szó telve volt – csak magaa szó lesz semmivé vagy a szólélek is elhunytnak minősülmindörökre? Micsoda bolondság lenne már elgondolni is, hogy csak télen lehet hideg. 

Eső után              Koosán Ildikó Vízcsepp-kölcsönfényben megsokszorozódva a visszaverődés foglya,  játszi formákban hintál  a levél csúcsán egy tükörképnyi kert; Azon a helyen, akkorárnyékból válik léttétérből teret szakít magának,háromdimenziósmegismételhetetlen tárlat,hajnali nyitány; Látvány. Átküzdi magát szemem labirintusán tudatomig hatol egészen,élményén túl  titkát is megélem :képzeletszülemény a [… Tovább]

  Az ősi víz, a kristálytiszta szűz, mi holtig semmihez se fogható, de minden lélegzetet dalba fűz, és úgy ring, mint a mondaton a szó.   Az árpa, s komló zseblyukunkba tűz egy csokrot, ami másra nem való, így lobbantja [… Tovább]

Parafrázis Necip Fazıl Kısakürek (1904-1983) török költő versére, Bartha Júlia nyersfordítása alapján. Illusztráció: Dr. Kenyeresné Zagyva Ágnes Eltűnődtem, amíg vártalak, hogy a halott a friss sír alatt, a betegen várt pirkadat, vagy a sátáni bűn fájdalmasabb?   Tovatűnő vágyaim között [… Tovább]

Hőzöng a gőz, folytonosan fortyan, érzéket igéz majd: mind az ötöt… Hőzöng a gőz, folytonosan fortyan, érzéket igéz majd: mind az ötöt, vizsgálva lényét – ötlettűz lobban, megérzed azt, kedved mitől pörög. A rácsodálkozás ódon vadságával nézed szökőkút-ívű borostyánszínét. Zenélő [… Tovább]

Fotó – az internetről     Miként a tükörből visszanéző arcom, megszoktam a terhet melyet cipelek, ám elég a szél halk sóhajtása hogy eszembe juss, de múltam videó-klipjei nem pótolják pillantásodat. A boldog percek homályba vesztek, s fájdalmamat fölszakítják a [… Tovább]

Melıh Cevdet Anday (1915-2002), török költő verse. Parafrázis, Klein Magda (1950-2016) nyersfordítása alapján. Illusztráció: Póth-Vecsey Mária: Virágos út   Azt mondtad: gyönyörű a hajnal. Reggel a pirkadat fáradt szemét lassan lecsukja, és újjászületik egy gyermek szemében. A hajnali fényen átdereng [… Tovább]

    Ha elszöknek az esti lámpa-árnyak,az éjszakákat nappalokra cserélem,nem félem a reggelt, de az est még bánat. Ha testem a múlt és múltam a jövő,kinek van az összes rongya rajtam,előttem Isten, de honnan tudom ki Ő. Ha majd a [… Tovább]

A színek lassan fakulnak, fátyol borul égre-földre.       Az égvászon fölém fekve –narancs, lila s bíborvörös(Csontváry sem festett szebbet)– azt gondolja: nagyon dögös.   Gondolhatja teljes joggal,hisz a látvány elvarázsol.Giccsparádé-naplementesem tarthatott ettől távol.   Napkorongot már nem látom.Bújt [… Tovább]

“Ha barát kell, a legjobb leszek. Ha magányra vágysz, én a csönd leszek. És ember leszek, mert emberre vágysz: ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak látsz.” Charles Dickens angol regényíró gondolatai nyomán született a versem.         [… Tovább]

Esténként oly furcsán érzem én magam, ha a mennyboltnak mélyére nézek. Tán indigóbbak lettek az éjek, vagy, csak mert itt állok búsan, egymagam.   Egyszer úgyis végleg majd elillanok, innen, ahol nincs mákszemnyi remény, tudom, most senki sem karol belém, [… Tovább]

    Eljött hát a hetvenkedő kamaszkorkissé megkésve, őszülő szakállba bújtan,cirádát rajzol a fekete égre,nagy lármát csap maga körül serényen,mint ki élete hajnalsugarát keresiegy szóban, egy mosolyban vagy nevetésben.Eljött, visszatért valahonnan a mába,kortalan kelekótyaságát fitogtatva,izzó kék szemét belefúrta a sötétbe,majd [… Tovább]

    …könnyű téged szeretnem, ráhangolódni hangulatodra. Minden mozdulatod közvetít, szegény gondolatolvasók se tudnak többet. Ha ragaszkodnék, felsértené-e az egyedüllétet? …de (én) látlak, ha lecsukom szemeimet is, a felfoghatatlant is megértem.      

    Álmodni térnek odafenn a szélkönnyű felhőangyalok, vörös köntösében új mesét mormolva alkony andalog, s a házakon túli messzeségben,  sötét simít a szőke hajú réten: álmodjon igazat minden igaz.   Végtelen szemét lehunyja fáradtan az este, elébb a határ [… Tovább]