A színek lassan fakulnak, fátyol borul égre-földre. Az égvászon fölém fekve –narancs, lila s bíborvörös(Csontváry sem festett szebbet)– azt gondolja: nagyon dögös. Gondolhatja teljes joggal,hisz a látvány elvarázsol.Giccsparádé-naplementesem tarthatott ettől távol. Napkorongot már nem látom.Bújt [… Tovább]
Már maga sem tudta, mióta áll itt a sarokban magányosan. Végtagja oldalára feltekerve egyre kényelmetlenebb, végtelenített pozíciónak hatott. Tehetetlensége azonban nem engedte, hogy változtasson ezen a helyzeten. Csak nézte a fehér falakat és a pókok különleges táncát, amelyet már [… Tovább]
Ahogy felettünk végigsétált a körfolyosón és Gábor meg Tomi már nem arra figyelt, hogyan kell nádból vitorláshajót hajtogatni, lehanyatlott a kezem, és én is felnéztem, akár a két megbűvölt barátom. — Éva! A szőke, karcsú, légiesen finom vonásaival és átlátszó [… Tovább]
A sivatagi hőség elől behúzódott a szobába Janka, itt elviselhetőbb a megzakkant nyár. Ebéd után szunyókálni volna jó, úgy húzza az ágy mostanában, mintha száz karja lenne. Ellenállni nehéz, hiába próbálkozik olvasással, a könyv kiesik a kezéből, és kábán [… Tovább]
“Ha barát kell, a legjobb leszek. Ha magányra vágysz, én a csönd leszek. És ember leszek, mert emberre vágysz: ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak látsz.” Charles Dickens angol regényíró gondolatai nyomán született a versem. [… Tovább]
