kép az internetről Márga sárga lett az út, Jancsika arra járt. Nyolc alig múlt a kis csibész, s megjelölte a határt. Sárga csík jelezte, hogy veséje rendbe’ van, képén büszke vigyor feszült, bohókás angyalarc. [… Tovább]
kép az internetről Márga sárga az út,kivisz a temetőbe,bársony bokrok közt fut,virágkoszorú az őre. Lecövekelt kövekcsendesen meredeznek,fiatal és öregkövek között törekszek. Egyik talán enyém,bolyhos mohák borítják,másikon jó reménycsengő szavait írták. Vagy én vagyok a kő,az út, a márga sárga,s az [… Tovább]
Mint tintával térképre rajzolt sziget kacsint felém a tavaszi zöldet váró, hókásával átitatott part menti liget. Buckái egyenetlen kitakart vakondtúrások halmain emlékezetem húrjait pengetik. Sétákat ont a lelkem, melyeket poroszkálva róttam, s nem számított a tarajok verte magány. Vulkánok ős [… Tovább]
Itt bőséges gyümölcsöt terem az élet,mint szélsebes pisztráng a zúgó felett,úgy rohan és hasít megszürkült telet,nem számít vagyon, sem megannyi érdek,itt mindenki amennyit bír, annyit ehet. Itt Isten szól, nem valami bánatos bálvány,minket selyemként leng körül akarataés házunkon kívül maradt [… Tovább]
Most bontja ki kék haját az ég,azúr tükörbe néz, s felhőkkel keni bearcát, halántékára hint egy kis habot,s odafönt elcsábít egy csillagot,ki sötétség hintóval érkezik.Vénusz az! Éjek bolondja, kacagó,kerek arcú szerelmes leány,átoson az ózon-fátyoltiarán,meztelen sárga-piros ősz testre tekint,lomboknak álcázott karokat [… Tovább]
Port töröl le nyegle ujjam,akácpolcnak bőre sárgaárnya megkopottanszárazul,nem kell semmi kencecsillám, sem lazúr,így eressen, félhomálybanfalnak támasztvaszilárdan áll.Szemben légüres térfakó fal és héthatár,rajta könyvek könnyű súlya,nagy tudás: nem kilóra mérhető,s nincs erőmi elpusztítja,megrohasztja,tűz sem árt,akkor is, ha eltűnik,ha romba dől,elmémben, álmaimbanrám [… Tovább]
Először volt a sóhaj, aztán lett a hang,a hanggal jött az óhaj, az óhajjal a baj.Másodszor lett a szó is, azokból lett a mondat,a mondat haraggá érett, a haragból erőszakköltözött a szívbe, a szív meg zakatol,rögök utaznak benne mélyen valahol.A [… Tovább]
Itt ülünk esti félhomályban,langyos jazz lüktet, jár körül,eggyé válik zene a csenddel,zaj a sötéttel elvegyül.Borosüvegek glédában állnak,folyik a rosé, chardonney,pohár kiürül, a szőlő vérepulzusom húrjait pengeté.Eleven, hangos dobok peregnek,lábunk rongy fűben ingadoz,mint ki lebeg az este lágy ölében,lelkem éjfélbe ringatóz.Pislant [… Tovább]
Mint madár az ágon, kihűlt posztokon ül fenn a magasban egy régi rokon. Ősz haja hullámzó esti szürkület, s odafenn gyújt pirkadattüzet. Étellel kínál pintyet és rigót, kacagva gondol arra, mi volt az elmúlt esztendő legnagyobb zaja? … de zárul [… Tovább]
Karnyújtásra ér a lámpafény,elég egy cseppje csak a napnak,s az éjben világít, mint akita világűrből kiragadtak.Sűrű sötét anyag pihenfélúton test, és lámpa közt,nem látható de átjár mindent,ahogy a lelkembe költözött. Ha soká nézem, görbített a tér,Einstein egyenletével rokona lámpa és [… Tovább]
