Kőszeghy Miklós : Hangulatjelentés

Mint tintával térképre rajzolt sziget

kacsint felém a tavaszi zöldet váró,

hókásával átitatott part menti liget.

Buckái egyenetlen kitakart vakondtúrások halmain

emlékezetem húrjait pengetik.

Sétákat ont a lelkem, melyeket poroszkálva róttam,

s nem számított a tarajok verte magány.

Vulkánok ős idomai nyugtatták felhőim szegletét,

s mélyédes hang fuvallma ringatta szívemet.

Messzi hullámok zaja ostromolta

a partot, köveket, alvó kacsákat, s engem.

Mint valami ünnepi ritus szimbóluma

tekergett, kavargott, pattogott velem

a sirályokat táncoltató szél,

a lombokat ráncigáló láthatatlan

vad kölyök.

S az illatok,

azok a halszaggal elkeveredett,

lila levendulalánggal megbolondított

fortyogón, kábítón csábos illatok!

Azok csak bennem váltak valami új

eleven őstipussá, bolond egésszé gyúrva

mindazt, mitől a part, a nádas, hattyú,

a lombok, föveny, a sár és a partra vetett

mementóként otthonára lelt csavargőzös

együtt dalolják a Platánok levitézlett

bőrcafatjaival kórusban:

Balaton, Balaton, Balaton.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőszeghy Miklós
Szerző Kőszeghy Miklós 42 Írás
Férj, 4 gyermek édesapja, evangélikus, hitoktató, gyülekezeti munkatárs versfarigcsáló, írogató most éppen balatonboglári porszem.