Fáradt szemmel

*

(meghallgatom)

 

Csak állok és mereven nézem, amint

üres szemgödörből a halál kacsint

játékos mozdulattal felém fordulva,

fáradt kezével unottan int.

Már megint itt vagy? Múltkor is voltál.

Halni jöttél? Vagy félrebeszélsz.

Tegnap megjelentél, új arcot hoztál,

régi sebekről csak a szél mesél.

Minden nap elvérzel, büszkén állítod,

szíved helyett csak a szó dobog,

üres szemgödörből kimérten, lassan

néhány könnycsepp bájosan andalog.

Naponta meghalni, szenvedni kéne,

gyermekként mindent újra kezdeni,

estére fáradtan, megtörten, félve

reggeli álmokat szépen temetni.

 

Szerző George Tumpeck 305 írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem

17 Komment

  1. “Minden nap elvérzel, büszkén állítod,
    szíved helyett csak a szó dobog,
    üres szemgödörből kimérten, lassan
    néhány könnycsepp bájosan andalog.”

    Eszméletlenül jó ez a versed. Elismerésem.
    De -szívem szerint- úgy bájosan fenékbe rúgnálak: “Gyuri, ébredj! Az élet így is, úgy is eltelik… Neked jobb, ha szépnek nézed :):)

Hagyj üzenetet