Elbeszélés

Bandeszliga

Id?utaztam Táplálkozzunk, kérem, táplálkozzunk! – hajolt az éppen elkészült leves fölé, amit csak azért nem a tenyerében tartva kanalazgatott ki ráér?sen, mert túl forró volt a tányér. Szánakozva bámultam a cigarettaparázzsal csipkésre égetett, anyám szerint tisztára, szerintem ócskára fehérített abroszon [… Tovább]

Vers

Csendünket hagyd meg nekem

…     Csendben figyeltelekSzótlan volt a számTe halkan meséltélSorra kinyitottad aHetedik szoba Titkos ajtaját…Szobánk falán aDélutáni napfényTáncot jártSzép volt a nyár…Szemedben égszínkékFelh?kön ringattálKezeddel felemeltélKrisztus tenyeréreFektettél…Érintésedben ott volt a Nyári szell? lágy simogatásaKét szemedben aMély tengerek örök zúgásaAjkaidban halk sikolyok [… Tovább]

Média

Fáradt szemmel

* (meghallgatom)   Csak állok és mereven nézem, amint üres szemgödörből a halál kacsint játékos mozdulattal felém fordulva, fáradt kezével unottan int. Már megint itt vagy? Múltkor is voltál. Halni jöttél? Vagy félrebeszélsz. Tegnap megjelentél, új arcot hoztál, régi sebekről [… Tovább]

Vers

Csak addig

*   Csak addig   Szemem már – mint a Hold; A holt bolygó – csupán szemed Napsugarát veri vissza. Csak addig élek, Míg száraz szám, Ajkaid mosolyát issza.

Novella

Uram, irgalmazz

*     Ilyen is régen volt. Már advent második hetében leesett a hó, s a beállt hidegben még a déli Nap sem bírt el vele. Most késő éjszaka van, s a teret lámpák fénye varázsolja kristálypalotává. Mielőtt Eszterrel nyugovóra [… Tovább]

Vers

Szélcsend

    SZÉLCSEND   Ékszerdobozban van, és az Pandóra szelence. A baj ebben, hogy benne van. (Tenyeremben lehetne) Nagyritkán megnézem, oly szép, de ékszerhez nem hasonlítgatom, mert minden k?, kavics lehet drága, üveget metsz?, tündökl? rubin, ametiszt lilája, aranytopáz, fényt [… Tovább]