Végh Szimonetta Szerző
Vezetéknév
Végh
Keresztnév
Szimonetta
7 év 1 Komment

Az utolsó napsugarak fürdetik
Ezen az őszi reggelen az arcom,
Mielőtt végleg bekszönt a tél.
Kavé illata jarja át a levegőt
És álmosságommal keveredve,
Tovaszáll a hűvös szellő karjaiban.
Már nem látom a nyár virágait,
Talán sosem láttam szineiket,
Csak valami illúzió ült a szemem elé.
Gondolataim nekifeszültek majd
elaludtak lelkem falai között,
Várva, hogy ismét este legyen.
Hogy életre kelthessék bennem
Az álmatlan démon hangjait,
Újabb köröket futva magamban.

 

2012. november. 1————————–A nyolcadik sortól lesz vers. Előtte csak erőltetetten patetikus szöveg. Kis beavatkozással a nyolcadik sorral kell kezdődnie, a többit felejtsük el, Szimonetta. Üdv: NHI

8 év 10 komment

Jó reggelt, kedves!

Valami egészen különös nyugalom érte ma a reggelt. A szeptemberi napfény óvatosan kúszik fel a fatörzseken, csendben öleli magához harmatos leveleit, és lassú halált mér az éjszakára.
Itt voltál éjjel, a meséidet hallgattam, a mosolyodat néztem te a tekinteteddel próbáltad megfogni lelkem, és játszani húrjain.
Hozzám értél, mintha szell? simogatott volna, majd óvatosan takartál be holdfény? testeddel, mégis egyedül néztem a napfelkeltét.
Csak a képzeletem játszott… mire kinyitottam szemem, a Nap megölte a Holdat, és el?zte a szell?t.
S csak néztem a reggeli udvar határtalan nyugalmát, és arra gondoltam, talán holnap itt leszel, de lehet, hogy soha nem fogjuk együtt átélni ezt a pillanatot.

Szép napot, kedves!

8 év 8 komment

 

Szép napot, Kedves!

 

Bár engem még az éjszaka árnyai öleltek két szavam között, de mikor ez a szemedhez ér, te már a nappal kacérságával játszol, s fáradhatatlan kezeddel teszed ide-oda napod kíméletlen súlyát.

Engem a kezd? ?szi éjszaka gyönyöre igéz, h?vös karjával kapaszkodik hajamba… de mire szavaimat megtalálod, a napfény fürdeti arcod az éles es?cseppek helyett.

Egy gondolat fészkelte magát a szobámba, lehet, hogy te küldted álmodban, hisz én ébren vagyok és a szél egy mérhetetlen vágyat hozott felém, a te vágyadat. Hangtalanul, szótlanul verte láncra érzékeim és mégcsak menekülni sem próbálok.

Nem zavarom álmod, ébrenlétem zavaros, utánadvágyódom pillanataival.

 

Álmodj szépet, kedves!

 

8 év 3 komment

Valami különös áhítat lengi be a szobát,

Az éjszaka csendje kúszik fel a lábamon,

Ahogy ülök a fotelban mozdulatlanul,

El?ttem egy tükör és csak nézem hangtalanul.

Valami különös vágy járja át a testem,

Néha megremegek, a szívem zakatol hangosan,

Pupillám kitágul, megmozdult a tükörben az alak,

Rezzenéstelen arccal nyúlok felé, de nem érem el.

Valami különös érzés ébredezik bennem,

Valaki nem hagyja, hogy tovább szunnyadjon,

Belémköltözött és járja a lelkem nesztelen,

A tükörb?l néz vissza rám, mégsem én vagyok.

8 év 2 komment

A hold ölelésében álltam,
az éjszakai hideg csöndben,
gondolataim játszottak,
a nappal tévelygéseivel,
semmi nem történt.
Nem volt elég er?s a sötét,
hogy álomra hajtsam fejem,
csillagok ezrei táncoltak,
de már felh?k jöttek felém,
mégsem történt semmi.
Csak az es? szele
kapaszkodott mérgesen belém,
és én csak vártam,
talán eltakarod a holdat,
semmi nem történt.

8 év Nincs Komment

Szemedben látni a vágyat,
B?rödhöz érve remegve, várva,
Csókjaidtól részegen szédülve
Ittasan kívánva mégegyet.
Ölel? karjaidban zihálva,
Néma szavaid közt eltévedve,
Gondolataid szakadékába zuhanva
Dermedten a félelemt?l
Meleg testedhez simulva..

Szeretnélek szeretni

8 év 11 komment

Amikor neked írok…
Összeválogatom a szavaimat
arannyá csiszolom ?ket
és a lábaid elé fektetem,
Te félve lépkedsz rajtuk
a tekinteteddel
érzem..
nem fáj
néha kétségbeejt a magány
olyankor gyorsan felkapom ?ket
egyenként visszaborítom
falak mögé zárt gondolataimba
majd újra válogatom
ezt teszem nap mint nap
rád gondolok perceimben..

8 év 2 komment

Az órákat percekre,
A perceket pillanatokra
Morzsolom a kezembe.
Ujjaim közt pereg
Az id?.

Semmit nem teszek,
Hagyom, múljon
Nem futok utána.
Bezárta kapuját
A múlt.

Új tavasz kezd?dik,
Érzem a melegét,
Simogatja lelkem.
Már nem félek
Itt vagy.

9 év 5 komment

kortyolom a kávét
még az éjszakai kábulat gyönyörében fürdök
rendezgetem álmom meséjét
kinézek az ablakon
f? csillog a hajnali fényben
békésen issza magába
az éltet? es?cseppeket
távolban a nap lassan

el?bújik a horizonton
ahogy teljesen elém tárul
a világosság zavara
a valóság fájdalmasan hasít
szunnyadó szívembe –

arcodat láttam a napfelkeltében

 

 

9 év 2 komment

Vágy futótüzében égve,
szemed örvényl? mélyében,
b?römön izzó érintéseddel,
karjaidban halnék meg
kéj hevében,
hogy feltámadhassak
újra és újra…

Végh Szimonetta Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.