Amikor neked írok… Összeválogatom a szavaimat arannyá csiszolom ?ket és a lábaid elé fektetem, Te félve lépkedsz rajtuk a tekinteteddel érzem.. nem fáj néha kétségbeejt a magány olyankor gyorsan felkapom ?ket egyenként visszaborítom falak mögé zárt gondolataimba majd újra válogatom ezt teszem nap mint nap rád gondolok perceimben..
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/