Amikor neked írok…
Összeválogatom a szavaimat
arannyá csiszolom ?ket
és a lábaid elé fektetem,
Te félve lépkedsz rajtuk
a tekinteteddel
érzem..
nem fáj
néha kétségbeejt a magány
olyankor gyorsan felkapom ?ket
egyenként visszaborítom
falak mögé zárt gondolataimba
majd újra válogatom
ezt teszem nap mint nap
rád gondolok perceimben..
Legutóbbi módosítás: 2012.04.10. @ 17:02 :: Végh Szimonetta
