* Még nem fáztam úgy, mint mikor elmentél. Lelkem felkapta a hideg őszi szél. Messzi sodorta mint a falevelet, hogy valahol ledobja, ahol lehet. Minden elszállt a széllel, csak a hideg nyirkos jelen van itt velem. Az ideg pattanásig [… Tovább]
“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti [… Tovább]
posztmodern: ki veszi észre loptam, loptam “a másság itt nem csak elfogadható de kötelez? ha azt akarod hogy különc világuk befogadjon” Bakkné Szentesi Csilla: valami új kell valami új kell a régi rongyos restaurálhatatlan mert tökéletes (volt) s az aranyozó múlt megkövesedett [… Tovább]
Fájdalom s öröm határvonalántermékeny a csend, csapong a lélek, az ember kettétört önmagán érleli a születő szépséget, a láthatatlant s mit a test hordoz könnyben, mosolyban, hisz így emberi-a sors hol büntet, hol meg feloldoz-küzd, míg lábát a földön megveti.
* Főhősünk, Ottokár, akinek már neve is sejtetni engedi születése okának hiábavalóságát. Valahogy az életben sem jött össze neki semmi. Ha mégis, akkor fogalma sem volt, hogy mi az, és hogy hogyan csinálta. Egyetlen [… Tovább]
Nehéz cipelni a márciusi eget, gólörömeit régi tavaszoknak, apám meséit. Így végzem én is. Tavasz lesz, talán március, s fiam el?tt majd hallgatok róla, hogy senki gazdája nem voltam, nem vagyok. Csak dívány lesz, pléd lesz, [… Tovább]
