Nap: 2012.04.07.

A toronylakóknak ajándékba Húsvétra   Képes mese    /Koday László Alvégen c. képéhez/                                  Koosán Ildikó   Sok kis ház guggol itt a fák között, kék, lila, zöld, mind zsúpfedéltetős.   A képbe most a tavasz lépeget, virágot fakaszt, [… Tovább]

  ágak közt halkulnak a tegnapot meghajlító bús szelek, az éjszaka és nappal közt a tejút csak elképzelt híd. Kizuhanva egy megálmodott színes örvényből, mint vadat kereső, éhes sólyom, beléd kapaszkodom. Tüdőm kitágul, lélegzetemhez formállak, a világot vetkezem köréd, széthullott [… Tovább]

nem látompedig itt vana kétszárnyú ablakbanhajad takarjavagy a Holdelevenakár a szerelmünkvolt bosszant hogy nem látoma molekulákaz ?rülés impresszióiúgy beépülnek terítékbematracbaaz újévi malacbahiába sikítasz hajnalokrajézusmásként   félésre születni?snek riadalmárahúzod rá a ruhátrúzsod álcab?röd bársonycsak a szemed mögöttvagy mit tudom énhol a [… Tovább]

*   Jönnek fénnyel a reménnyel vízben úsznak bőrön kúsznak dalban hangok vásznon rajzok észrevesznek mélyre mennek felzaklatnak felzabálnak nincs ellenszer aztán egyszer puskát fogok meghasonlok egyet lövök elszédülök mást nem látok mást nem hallok kezem remeg ők mondják meg [… Tovább]

légüres térben hallgatón néma a szóegy visszhangtalan, hideg  világban,csak éppen tudod akkor meghal a jóés álmok temetkeznek a tegnapban,dobd rá a szál virágot, hervadt szirmokporladnak, szállnak a fényekkel az égbe,kezünk a semmit markolja, napnyugta,szép szerelmek hullnak a pokol mélyébe meghalunk

Ha csak az egymásba nyíló szobák maradnak, az egymásba torkolló feneketlen csendek, felruházol szeretnivaló tulajdonságokkal, hogy magad is ölthess kívánatos jellemet.   ***   Ez az élmény határoz meg, a lélek hasadékain cseppfolyós vágyként beszivárog a múlt, kiváncsi mondataid hány [… Tovább]

  Tested g?zölög, ki vagy takarva, nevetni jöttél, nem ravatalra.   Szobányi kozmoszban kérlek, hívlak: tekinteted fényes ikercsillag.   Huszonöt tavasz ereje hevít, – hófehér holdak a melleid.  

Szeretem a felkel? napot – vele ébredni oly csodás! Kitört a hegy mögül, s a szemközti házak közt préselte át magát, hogy ablakomhoz érjen. Leült a h?s párkányszegélyen, és várta ébredésemet. Nem siettetett — megcirógatva álmom — lágyan ringatott a [… Tovább]