Vers

(fantázi)álom

holdpók sz? fényhálótfejemre szívemre sejtelmet hint kormos ég csillagot növesztminden csupa csillámpor odakintnem mozdul nem neszez semmihalkabban dobban most a szívaludni tér az éjfél– csitt fel ne ébredjen –álomvilágom táncolni hívkering? lépésre mozdul most lábaméj ösvényén surran három koboldmosolyogva nézik [… Tovább]

Vers

pitypangfüzér

engedd Isten mindent lát holdtányérról rám csöpög a méz lent üres a játszótér ringatnak a fák szemedben lebben a kék kezem kezedben hagyom nézd fejemen pitypangfüzér

Vers

mert anya

ha megköszönhetném, mir?l nem tehetek!halálba indultál, én hogy megszülessekcsontjaimért kihullt fogakkal adóztálettél volna meszet – vágtam a megoldást.nevettél, hisz bölcsen tudtad te a jöv?manya leszek én is, s minden visszaköszön:keress majd helyettem öregebb barátnétnem halok meg, mi baj, elcuccolok innét;sírnék [… Tovább]

Vers

Búcsú

    Átfésült sorokra józanodott reggel kelt, hű karod már nem lelt, a cuppogó fény rozsdás napot vetett ásott homlokomra.  ’Miért, s ha nem úgy lett volna’ ujjaim közül ma útra kél, fújja , fújja, fújja a hitvány déli szél. [… Tovább]

Novella

Ébredés

Nem hiszem el! Nem hiszem el! Nem hiszem el! Csak ez visszhangzik a fejemben, miközben a velem szemben ül? seggfejet hallgatom. Az, hogy mit mond, már régóta nem számít. Annyiszor hallottam, hogy egyfajta ködön keresztül, a szavak és mondatok tényleges [… Tovább]

Vers

Naprakorgó

  Ajkad körül csetlő botló ritmusok, körülcirógatlak, -tenger felel – apró érintéssel világra hozott hegyomlás és világbéke, aranyad hová viszed, Szép Napom, levegőm veszed, levegőd adom, lángok táncolnak lépteim nyomán, ha visszafordulok, szemembe kormot hint a szél, viharszívű felleg, csended [… Tovább]

Elbeszélés

Gizi történetei V

5. beszélgetés *     Ó, hogy én milyen bolond voltam, úgy örültem annak a hírnek, hogy elmegyünk fagyizni, és meglátogatunk valakiket. Emlékszel, szép nyári délután volt. Én amúgy is olyan flangálós típus vagyok, imádok menni. Most mentünk hárman. Ez [… Tovább]

Vers

És káromkodik

  Medd? városok, magtalan tusák, vaginák nyílnak, virágok helyett. Unom a köznapok abortuszát, barbárabb kor, barbárabb kikelet.   Szitkozódom, szidják az anyámat, a pénz póráza feszes, idomít. Unom, hogy t?rök, s unom a lázat: aki szeret félt – és káromkodik. [… Tovább]

Vers

Félelem

  Csak nézlek, egyre nézlek testem kalodájába zárva, lábujjam is görcsbe rándul, ökölbe szorítom kezem, hogy belefájdul, önkéntelen  válasz a kimondatlan kérdésre, igen, nagyon félek. Félek szinte mindent?l. Pórusaimból puhán párolog, a rettegést?l hajam valamennyi szála elektrosztatikusan töltött, borzongó halk [… Tovább]

Novella

Reménysugár

    Rácsos itt az ég is, pedig egy gyönyörű, tulipán virág színében hullámzó, naplementés egzotikumban, valahány gondtól kihullt hajszál visszanőtt korábban. Megnyugtató és kellemes hely volt az, de ma már igazi börtön. Hiába csobogja fülét, zenei zöngéssel, három hegyről [… Tovább]