Medd? városok, magtalan tusák,
vaginák nyílnak, virágok helyett.
Unom a köznapok abortuszát,
barbárabb kor, barbárabb kikelet.
Szitkozódom, szidják az anyámat,
a pénz póráza feszes, idomít.
Unom, hogy t?rök, s unom a lázat:
aki szeret félt – és káromkodik.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.15. @ 13:26 :: Csillag Tamás
