George Tumpeck : Változunk

saját fotók
A hangos vers Kováts Péter előadásában hangzik el.

Hallgasd meg!

 

Csak estefelé jutott megint eszembe

a kiscipő, a gyermek, a kutya és a lány,

majd rozsdás emlékekből idéztem fel

az érzelmektől fűtött, buja délutánt,

mikor fogtad a kezem, és fogtam a kezed;

csendesen álltunk egy hatalmas kövön,

a világ is megszűnt, csak mi voltunk ketten,

s virágok illatát éreztem bőrödön.

Az első ölelés sokáig tartott,

hosszú percek, vagy órák talán,

a tétova kezek gyakorlottá váltak,

s ne akard tudni, mi történt azután.

Az idő felgyorsult, asszony lett a lány,

majd jött a kiscipő, és benne a gyerek,

a mámoros ölelések ideje elmúlt,

a szoba közepén egy kutya hempereg.

Együtt morgunk és keressük a csontot,

hárman veszekszünk a kutyavacsorán

lassan az asszonyi mosoly is elmúlt,

ki tudja, hova lett? Én sejtem… talán.

Most újra fogod, és fogom a kezed,

bódulat nélkül, csak úgy, csendesen,

a gyerek is elment, a kutya sem él már,

meddig lesz ez így, mesélj kedvesem.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem