Vers

Késtem

  Megint késtem. Senki se kérte számon. A lakótelep csendjét összekuszálom. A villanykörtében kih?lt a szikra, mandinerben megyek fel a harmadikra.   Kedvemet összeszotyizza, mi most van, szótlan ténfergek a mozdulatlan mostban, kezem rán? a lépcs?ház-falakra: kulcscsörgésben hullok diribre-darabra.   [… Tovább]

Vers

Iga

Rögök között ekevas táncol, fehér lovak húzzák el?re. A gazda dörmög, az ostor röppen, mert kész kell lenni delel?re. A szántott föld barnán hullámzik, valószín?tlen szürkéskék éggel. Nyárára sz?ke lesz a tenger, mit barnára húzott vasekével. Kaszák suhogtak nem is [… Tovább]

Vers

Az id?tartalékoló

Az id?tartalékolóKeshedt, cudarÉs tékozló.A játszma ára változik,Cserzett, kócos, de nem kibic. Azt tesz, amit kíván,Mást sohasem kérdez,Elege sosincsen,Bár ? az, ki téved. A vámot behajtja,Álmodat el?zi, Gonosz, csalfa, sárgaÜzelmeit f?zi.

Vers

rögeszmém fölött

  tegnap éjjel óta rögeszmém fölött ülök a papírt préselem gondolatfám forgácsaiból amire majd az érzést hengereli rá tapintatosan a múzsa-katt de addig összegyűjtögetem felmerült gondjaimat   hiánytbetöltő próbálkozás-szavak sorfalat állnak én fogyok mint a hold és vénül bennem a [… Tovább]

Vers

Ez még nem…

Ez még nem az utolsó év, mikor hitet ordítunk a semmibe, és a ránk omlott végítélet keresztet éget a csupasz létünkbe.   Ez még nem az utolsó nap, mikor szétszakad a megmaradt DNS-lánc, földre gurulva inat tép, a végtelenben járó [… Tovább]

Vers

Rézkilincs

  Még érzem görcsberándult keze melegét a megsárgult rézkilincsen. Átsüti tenyerem, fogva tart, ha ránézek. Már a nincs is összeköt vele. Bilincs lett ujjamon minden ujja. Szorítom semmivé elvékonyulva.   A ház üres, emlékekkel van tele, visszahúzó széthullt percekkel, mint [… Tovább]

Vers

perverz

18+ 🙂 megszállt éjjel ködös csipkeálom mandragóra lett a cinkosom hold az örök napot eltakarta s te nem tudtad, hogy nem tiéd vagyok sáfrányfényben susogtak az árnyak fájt a a kéjes barnamedve-csók löktelek, de nem csitult a vágyad s málnaajkad [… Tovább]

Vers

Depresszív napszak

Klór illatú klón bámulja a műanyag eget. Megfogható, tárgyiasult jelen, benne már depresszió paskol parttalan félelmeket. A lélek drága portéka, pénz gyilkol imát. Lehordják a padlásról a pincébe a mát.

Vers

Olyanok

Van, hogy jobban megríkat a köznapi giccs, mélyebbek azok a szemkörnyéki ráncok, kuszábbak a tenyér kartográfiái, érezni: kíméletlenül közel az ?sz. Most még könny? ujjakkal játszik a nyár a villany drótjain. Nincs ujjam a gitárhoz, sekedv?n nézem a világ folyosóit. [… Tovább]

Humor

Hálapénz

Furcsállottam. Ha nem áll fenn közvetlen veszély, ha szó sincs sürgűsségi esetről, akkor mitől olyan nagy baj, ha egy vagy két héttel később… Nem érted? Nem. Akkor figyelj rám! Két hete még megérte volna, mert ha akkor végzik el, még [… Tovább]

Vers

– megjegyzés –

Fotó: Fotóház – renium         Éltem, jól és boldogul, keservben is vidáman, sebzetten önöm gézlapja voltam s kötszere, de begyógyítottam mindig mindenem, harmincöt éve már, idestova. Bánat, ha mart, hamar vájtam magamból a mérgét, mindig kikerültem az [… Tovább]

Vers

Lelkembe égett kép

* Rejtsd a szerelmet nékem, maradjon titkunk a szép, futó felhők az égen fenn, itt lenn árnyék és Te, egy lelkembe égett kép.   Halkan mondd, amit érzel, csak simítsd reám a szót, mosolyod kínáld vele, őrizd lelkünket benne, ígérj [… Tovább]

Egyéb

Nem hagy nyugodni

Napok óta érzem az idő rövidségét. Félelem fog el, valami ismeretlentől, amit nem is szeretnék megtapasztalni, pedig tudom, hogy egyszer mindenkinek át kell élnie ezt az érzést. *       Beteg az apám. Napról-napra sorvad, veszít erejéből, árnyéka egykori [… Tovább]

Vers

Álruhában

Szaggatott lélegzet tépi az éjjelt, hozzám fordul, szorosan mellém, mintha így volna rendjén,   Napot ígér,csillagot, szemembe igazat szuggerál   Minden porcikám kiabál.   Szőnyeg alatt zörgő csontvázak cikáznak, sötéten rém- álmodnak a házak.   Álruhába bújt szívem. Azt hittem [… Tovább]

Vers

Nélküled

(Mónos Jenő grafikájára)   Hallgatás lopózott közénk zongorafutam rezzent a csenden át a perc ólomlábakon állt velünk fáztam   könnyű cipőm szétfoszlott azóta emlékszem kioldott sálam ismét nyakamra tekertem hogy érintésével reszkető testem helyetted vele ölelkezhessen   szerelmünk emlékjégcsapjait melengettem [… Tovább]

Vers

Az utolsó méregpohár

Sötét utcák között sikolt a szegénység, elgyötört arcokra ráfeszül a kétség, sorsok keresztjét hordozva.   Kisírt szemű anya marék aprót számol, hangosan átkozva minden rendszert vádol, lesz-e majd kenyér holnapra…   Gyermeki lelkek még nem érzik a nincset, hullafáradt apjuk [… Tovább]

Vers

vázlat

  Még mindent a csend birtokol, Folyékony a párnán hajad, az éj strázsál, mélyen alszol. lüktet? perc, lassan halad.   A hajnal semmivé foszló álmok fátyolában, kábán ül az óra mutatóján. Bíbor színt tükröz? szemmel nézem, ahogy halkan szökell, távolodik a pirkadat, [… Tovább]

Vers

V. Változás (Az ÉLETÚT – szonett-koszorúból)

Nem tudott gy?lölni, semmit?l sem félt,még mindenkit önzetlenül szeretett,élte ártatlan gyermeki életét,felh?tlenül, önfeledten nevetett.Mindenben a szépet és a jót látta,fényl? csillagok voltak barátai,nem volt megvalósíthatatlan vágya,vele voltak örökké az álmai.Amikor jöttek sorba a pofonok,a biztonságot adó fátyol lehullt,élete ekkor nagyon [… Tovább]

Levél

Hiányzol

  bennem kiteljesedtél eddig is magamat bár hozzád mértem nincs idebent más remény mint a tükrös szemérmes több amitől semmi kis homlokomat az anyaföldhöz dörgölve hiszem ártatlanságba viszel és fel mélységünk összebújva tisztára vetkezi egyszer a múltat