Nap: 2012.07.20.

  Megint késtem. Senki se kérte számon. A lakótelep csendjét összekuszálom. A villanykörtében kih?lt a szikra, mandinerben megyek fel a harmadikra.   Kedvemet összeszotyizza, mi most van, szótlan ténfergek a mozdulatlan mostban, kezem rán? a lépcs?ház-falakra: kulcscsörgésben hullok diribre-darabra.   [… Tovább]

Rögök között ekevas táncol, fehér lovak húzzák el?re. A gazda dörmög, az ostor röppen, mert kész kell lenni delel?re. A szántott föld barnán hullámzik, valószín?tlen szürkéskék éggel. Nyárára sz?ke lesz a tenger, mit barnára húzott vasekével. Kaszák suhogtak nem is [… Tovább]

Az id?tartalékolóKeshedt, cudarÉs tékozló.A játszma ára változik,Cserzett, kócos, de nem kibic. Azt tesz, amit kíván,Mást sohasem kérdez,Elege sosincsen,Bár ? az, ki téved. A vámot behajtja,Álmodat el?zi, Gonosz, csalfa, sárgaÜzelmeit f?zi.

  tegnap éjjel óta rögeszmém fölött ülök a papírt préselem gondolatfám forgácsaiból amire majd az érzést hengereli rá tapintatosan a múzsa-katt de addig összegyűjtögetem felmerült gondjaimat   hiánytbetöltő próbálkozás-szavak sorfalat állnak én fogyok mint a hold és vénül bennem a [… Tovább]

Ez még nem az utolsó év, mikor hitet ordítunk a semmibe, és a ránk omlott végítélet keresztet éget a csupasz létünkbe.   Ez még nem az utolsó nap, mikor szétszakad a megmaradt DNS-lánc, földre gurulva inat tép, a végtelenben járó [… Tovább]

  Még érzem görcsberándult keze melegét a megsárgult rézkilincsen. Átsüti tenyerem, fogva tart, ha ránézek. Már a nincs is összeköt vele. Bilincs lett ujjamon minden ujja. Szorítom semmivé elvékonyulva.   A ház üres, emlékekkel van tele, visszahúzó széthullt percekkel, mint [… Tovább]

18+ 🙂 megszállt éjjel ködös csipkeálom mandragóra lett a cinkosom hold az örök napot eltakarta s te nem tudtad, hogy nem tiéd vagyok sáfrányfényben susogtak az árnyak fájt a a kéjes barnamedve-csók löktelek, de nem csitult a vágyad s málnaajkad [… Tovább]

Klór illatú klón bámulja a műanyag eget. Megfogható, tárgyiasult jelen, benne már depresszió paskol parttalan félelmeket. A lélek drága portéka, pénz gyilkol imát. Lehordják a padlásról a pincébe a mát.

Van, hogy jobban megríkat a köznapi giccs, mélyebbek azok a szemkörnyéki ráncok, kuszábbak a tenyér kartográfiái, érezni: kíméletlenül közel az ?sz. Most még könny? ujjakkal játszik a nyár a villany drótjain. Nincs ujjam a gitárhoz, sekedv?n nézem a világ folyosóit. [… Tovább]

Fotó: Fotóház – renium         Éltem, jól és boldogul, keservben is vidáman, sebzetten önöm gézlapja voltam s kötszere, de begyógyítottam mindig mindenem, harmincöt éve már, idestova. Bánat, ha mart, hamar vájtam magamból a mérgét, mindig kikerültem az [… Tovább]

* Rejtsd a szerelmet nékem, maradjon titkunk a szép, futó felhők az égen fenn, itt lenn árnyék és Te, egy lelkembe égett kép.   Halkan mondd, amit érzel, csak simítsd reám a szót, mosolyod kínáld vele, őrizd lelkünket benne, ígérj [… Tovább]

Szaggatott lélegzet tépi az éjjelt, hozzám fordul, szorosan mellém, mintha így volna rendjén,   Napot ígér,csillagot, szemembe igazat szuggerál   Minden porcikám kiabál.   Szőnyeg alatt zörgő csontvázak cikáznak, sötéten rém- álmodnak a házak.   Álruhába bújt szívem. Azt hittem [… Tovább]

(Mónos Jenő grafikájára)   Hallgatás lopózott közénk zongorafutam rezzent a csenden át a perc ólomlábakon állt velünk fáztam   könnyű cipőm szétfoszlott azóta emlékszem kioldott sálam ismét nyakamra tekertem hogy érintésével reszkető testem helyetted vele ölelkezhessen   szerelmünk emlékjégcsapjait melengettem [… Tovább]

Sötét utcák között sikolt a szegénység, elgyötört arcokra ráfeszül a kétség, sorsok keresztjét hordozva.   Kisírt szemű anya marék aprót számol, hangosan átkozva minden rendszert vádol, lesz-e majd kenyér holnapra…   Gyermeki lelkek még nem érzik a nincset, hullafáradt apjuk [… Tovább]

  Még mindent a csend birtokol, Folyékony a párnán hajad, az éj strázsál, mélyen alszol. lüktet? perc, lassan halad.   A hajnal semmivé foszló álmok fátyolában, kábán ül az óra mutatóján. Bíbor színt tükröz? szemmel nézem, ahogy halkan szökell, távolodik a pirkadat, [… Tovább]

Nem tudott gy?lölni, semmit?l sem félt,még mindenkit önzetlenül szeretett,élte ártatlan gyermeki életét,felh?tlenül, önfeledten nevetett.Mindenben a szépet és a jót látta,fényl? csillagok voltak barátai,nem volt megvalósíthatatlan vágya,vele voltak örökké az álmai.Amikor jöttek sorba a pofonok,a biztonságot adó fátyol lehullt,élete ekkor nagyon [… Tovább]