Nap: 2012.07.07.

* mikor vetkőztél, ruháid rajzoltak mintákat a szőnyegre, tested süppedt a párnák közé, és a hallgatag délután lüktetőn új életre kelt, cinkosunkként falnak fordult a fény, aztán mi történt? az maradjon titok, egyet tudok, az idő megállt és tény, hálás [… Tovább]

  Senki fiai, semmi urai, Senkik, kisemmizettek futnak az álmaik után, Belehalnak az élésbe, megvertek, átvertek. Nem léteznek, akkor sem, ha vannak, Nem nyelveket, hanem tájszólást beszélnek. Nem művésznek, csak kézművesnek állnak, Nem kultúra a lételemük, hanem a folklór peremvilága. [… Tovább]

Apológia Vibrál a fény, sz?kül a tér, görbék és szigorúak a falak; a hosszú fehér folyosókon véget nem érnek a sikolyok: görcsösen kapaszkodom. Magamra maradtam. Csordultig telnek perceim. Tiszta, üres szekrényemben hátrahagyott emlék-lázlap, kusza fájdalom szonáta és öntudatlan csempe-h?vös. Karodban [… Tovább]

  Ha nem nyitom ki akkor az ajtót, ha nem szállok be abba a kocsiba, ha nem megy el a busz az orrom el?tt, ha nem jön létre az a végzetes találkozás, akkor lehet, hogy még ma is élek.   [… Tovább]

* Tisztaságod a legnehezebb terhem, könnyen aláhulló szavaid zuhataga néha teljesen ellep. A vízesések csobogása csak egyszerű természeti kísérlet mindahhoz képest, mit nem tudok lefesteni, szavakba rajzolni, mert egyszerűen csak lélegzem és élek. Féltelek. Nyolc betű mögött láthatóan ott lapul [… Tovább]

* http://youtu.be/zrKJ02o10GU     Seholsincs világban nincsen mennybolt, sem föld, sem tenger, sziget, vagy ár. Nem űzetett ki paradicsomból sem nő, sem férfi, szem semmit nem lát. Nem érzi a test lebeg vagy szálldos, az erekben merre mozdul a vér. [… Tovább]

  Magát megszereti, és nem lesz szeretőhiány. Szelet fabrikálni, elálló lélegzetben járni-kelni csöndes létezés várfokán, könyvből hullnak sorok a térdre, bennük elámul a képzelet, esélyes. Hátrányos helyzet, ahova már gondolat nem megy? A csodálat eszméletvesztése alatt szül fájdalmakat. Miért érintetlen [… Tovább]

Fotó: Fotóház – Sugika       Szakadatlanul esett, hosszúra nyúlt az Isten tócsalánca, föld nyakára aggatott ékszerét bogozza most a Nap s egy – egy szemében vidáman lubickolnak bogarak, békák, férgek, hosszúlábú gólyamadarak. Boldog kép ez bennem, valami édes [… Tovább]

Régóta üres a tonett szék, karcsú macska lábai közt kertben aprófává lett lomok. Rendre áhítozik agysejtek pillangó-szúrt gy?jteménye is, tanulni valót – csak ha nem muszáj. Magától fedeznéd fel az avart, benne illat, bogár és isten. Idillbe hord félre a [… Tovább]