Ady Ágota Melinda : Senki fiai

 

Senki fiai, semmi urai,

Senkik, kisemmizettek futnak az álmaik után,

Belehalnak az élésbe, megvertek, átvertek.

Nem léteznek, akkor sem, ha vannak,

Nem nyelveket, hanem tájszólást beszélnek.

Nem művésznek, csak kézművesnek állnak,

Nem kultúra a lételemük, hanem a folklór peremvilága.

Nem emberi lények, ők erőforrások,

Esetleg statisztikai adatok egy papírlapon,

Nincs arcuk, csupán karjuk,

Nincs nevük, rideg számok a rendszerben,

Nem vesznek részt a történelemben,

De az mindig könyörtelenül átlép rajtuk.

 

Szegények, kiknek nincs idejük időt vesztegetni,

Kiknek nem adatott meg a csönd,

Csupán a tiltakozás néma sikolya,

Kiknek izmai csak munkára valók,

Elfeledve a repülés üdvös szabadságát,

Kik fizetnek a szemétért, mert azt mondták nekik, tápláló,

Kik azért is szívesen lélegeznek szarszagút, mert ingyen van,

Kik amiatt boldogok, mert több, mint három tévécsatornát nézhetnek,

Kik kapcsolataikat a számítógépen találják,

Kik sokan vannak, mégis egyedül maradnak,

Kik azt sem sejtik, hogy mindig is szegények voltak.

Kiknek árnyéka utánunk oson lelkiismeret-furdalásként,

 

Nos, ők sokan is mi vagyunk!

Legutóbb szerkesztette - Ady Ágota Melinda
Szerző Ady Ágota Melinda 94 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...