Nap: 2012.07.26.

* Az nem lehet, hogy elveszhet mit a pillanatokból izzadtunk percekké, a percekből órákká, órákból napokká, miről tudtuk, hogy ez az „örökké”.   Egy rossz hangulat nem lehet akarat, mert valahol a lélek hal majd bele, tudod, lehet bármily sötét [… Tovább]

  Annyira szép volt, ahogy szemed kedvelt s tekinteted megkeresett, mosolyod arról szólt, ahogy vállad felett csókot nyomott a délután… Karcsú ölelések közt megbújt néhány néma év párlata, így most gondolataim takarót sz?nek, hogy ha majd beleburkolózom,   ölelésed érezzem [… Tovább]

(Kép: Horváth Piroska)   Lebegő fák úszó erődök lombotok vagyok omló lágy falat morzsa a szájban parányi jel csak a világmindenséghez kibontott ernyők árnyas-boga  zöldre vetett ágy szívemben a nyár szomjatok  éhségetek   csendre csobbanása hol kéklő ég dereng s látom [… Tovább]

Simogattam és simogattak járókámban, fehér falaknak súgtam oda minden titkom. Ég kékjén meg sárkány siklott.   Szakítottam és szakítottak ágyamon, fekete falaknak súgtam oda minden titkom. Megöltem a sárkánygyíkot.

Halkuló napfény simítja a tájat,sikló gondolatok a semmibe vágynak.Alkony tapogatja a délután falát,majd ráborul lassan, akár egy nagykabát. Elhalványul minden,úrrá lesz a nemlét,árnyba burkolózvaigazgatja csendjételégedett szívvela nagyvilág, s érzem:?sz felé kacsingatt?zfénnyel szemében – melyet most lehúny – s az éj [… Tovább]

  Tetten ért lelked szembogarad mélyéről visszanézett, szívemig hatolt, befészkelte magát egy rejtett zugba, melyet csak számára tartott fenn az élet. Semmi sem kötelező, minden megengedett. Átszivárgunk egymásba, észre sem vesszük, mikor vagy hogyan. A miértekre sem keresünk választ. Nincs [… Tovább]

Áll a csárda, mint amott megdermedt lélek, bel?le halkan szól víg muzsika ének.       Áll a csárda, mint amott megdermedt lélek, bel?le halkan szól víg muzsika ének. Kívülr?l látszik öreg már, hisz ránc is van a homlokán. A [… Tovább]

  Szememet bántja a fény, becsukom. Zárt pillák mögött utazom oda,  ahova   nem ér el szavam.   Elhallgatok.    Imafüzérbe kapaszkodok, reményfalakat építve minden  hozzám írt dalból. Magasra emelem, hogy lássa kinek  fényforrása  pihen…     Odafönn  zendül    az ég [… Tovább]

Élvezni nem tudta a pillanatot,már rettegve az id? markában élt,mindent elvett, de ? soha nem adott,gazdagságában a szegénységt?l félt.Aki útjába került, eltiporta,másokat porig megalázva gyötört,a csodákat értékelni nem tudta,pénzhajszolásban lelte meg a gyönyört.Önmagából már teljesen kifordult,elfelejtette gyermekkori álmát,elméjére a sötétség [… Tovább]

(A vers elkészülte után felötlött bennem az Auschwitz cím is; de az már egy egészen más vers lenne. Majd valaki más egyszer azt is megírja, á la Pierre Ménard.) Szenteltessék meg! Jöjjön el! Legyen meg! Égjen el!   – – [… Tovább]

  Nem emlékszem, miért is álltam meg ott, hirtelen olyan furcsa érzés tört rám, hogy lassítanom kellett az iramot , körül is néztem, valaki szólt talán?   Aztán megláttam, a hirdet? alatt. Öreg hölgy magában az utcasarkon, csak szódásüveg-szemüvege csillant, [… Tovább]