Fordítás

George Bacovia – Ólom

    Mélyen aludtak az ólomkoporsók, Ólomvirágok és halotti ruha — Benn szél fútt…magam voltam a sírba… Nyikorogtak az ólomkoszorúk.   Ólomszerelmem ólomvirágon hált Kiterítve, s én korholni kezdtem — Egyedül voltam a holttal… hidegben… S csüngött róla mind a [… Tovább]

Vers

az nem lehet

* Az nem lehet, hogy elveszhet mit a pillanatokból izzadtunk percekké, a percekből órákká, órákból napokká, miről tudtuk, hogy ez az „örökké”.   Egy rossz hangulat nem lehet akarat, mert valahol a lélek hal majd bele, tudod, lehet bármily sötét [… Tovább]

Vers

A takarót szöv?

  Annyira szép volt, ahogy szemed kedvelt s tekinteted megkeresett, mosolyod arról szólt, ahogy vállad felett csókot nyomott a délután… Karcsú ölelések közt megbújt néhány néma év párlata, így most gondolataim takarót sz?nek, hogy ha majd beleburkolózom,   ölelésed érezzem [… Tovább]

Vers

Lebegő fák

(Kép: Horváth Piroska)   Lebegő fák úszó erődök lombotok vagyok omló lágy falat morzsa a szájban parányi jel csak a világmindenséghez kibontott ernyők árnyas-boga  zöldre vetett ágy szívemben a nyár szomjatok  éhségetek   csendre csobbanása hol kéklő ég dereng s látom [… Tovább]

Vers

Szegénylegény

Simogattam és simogattak járókámban, fehér falaknak súgtam oda minden titkom. Ég kékjén meg sárkány siklott.   Szakítottam és szakítottak ágyamon, fekete falaknak súgtam oda minden titkom. Megöltem a sárkánygyíkot.

Vers

Szívemhez simul…

Halkuló napfény simítja a tájat,sikló gondolatok a semmibe vágynak.Alkony tapogatja a délután falát,majd ráborul lassan, akár egy nagykabát. Elhalványul minden,úrrá lesz a nemlét,árnyba burkolózvaigazgatja csendjételégedett szívvela nagyvilág, s érzem:?sz felé kacsingatt?zfénnyel szemében – melyet most lehúny – s az éj [… Tovább]

Vers

Egyszerű

  Tetten ért lelked szembogarad mélyéről visszanézett, szívemig hatolt, befészkelte magát egy rejtett zugba, melyet csak számára tartott fenn az élet. Semmi sem kötelező, minden megengedett. Átszivárgunk egymásba, észre sem vesszük, mikor vagy hogyan. A miértekre sem keresünk választ. Nincs [… Tovább]

Vers

A csárda

Áll a csárda, mint amott megdermedt lélek, bel?le halkan szól víg muzsika ének.       Áll a csárda, mint amott megdermedt lélek, bel?le halkan szól víg muzsika ének. Kívülr?l látszik öreg már, hisz ránc is van a homlokán. A [… Tovább]

Példázat

Kopaszka szívjóság

      Szép nagy volt a folyó, hullámzott rajta múlt és jelen. Közvetlen közelében, légiesített pontonhíd himbálózott. Mind a két füzekkel teli oldal frissen zöldellt, a fű is tépni való gyönyör volt a szemnek és hívogatott. Hengergőzésre invitált a [… Tovább]

Kisregény

Devla 25. A világ összedől

Devla felbontja eljegyzését. Nem tűri, hogy megpofozzák, nem akar édesanyja sorsára jutni. Vagy ezek gadzsi allűrök? Zajzoni lebénul, visszaköltözik Brassóba a tömbházba. Devla vállalja gondozását és középiskolába iratkozik…*   A világ összedől   Tanáraitól is ki-kijárt egy-egy döfés, de első [… Tovább]

Vers

Halkul a szó…

  Szememet bántja a fény, becsukom. Zárt pillák mögött utazom oda,  ahova   nem ér el szavam.   Elhallgatok.    Imafüzérbe kapaszkodok, reményfalakat építve minden  hozzám írt dalból. Magasra emelem, hogy lássa kinek  fényforrása  pihen…     Odafönn  zendül    az ég [… Tovább]

Elbeszélés

Egyszervolt órások – 1.

Életed minden percében tudd, hogy nem te vagy a fontos, hanem az, amit teszel, ezért tedd azt a legjobb tudásod szerint. Unottan ültem a televízió elé, kezemben a távkapcsolóval, hogy tétlenséggel űzzem el a hajszolt nap fáradalmát.  Nyomkodtam a gombokat, [… Tovább]

Elbeszélés

Huszonötödik döbbenet

Egyik alkalommal elpanaszoltam barátaimnak, hogy válásom már elkerülhetetlen, és csak egyetlen akadály tornyosul a kivitelezés el?tt: nincs hova mennem.       Nem minden alakul az elvárásainknak megfelel?en, különösen akkor, ha nem teszünk semmit annak érdekében, hogy megvalósítsuk terveinket. Mi [… Tovább]

Kisregény

Be nem teljesült álom 9

háború lesz     Vajon mi zajlik le egy anya lelkében akkor, amikor egyetlen egy féltve ?rzött, forrón szeretett fiát, Bencét veszélyben látja?        Az anyai lélek kiszámíthatatlan és el?re meg nem határozható reakciói Hunóra szívében szinte azonnal legy?rték a [… Tovább]

Vers

Dies irae

(A vers elkészülte után felötlött bennem az Auschwitz cím is; de az már egy egészen más vers lenne. Majd valaki más egyszer azt is megírja, á la Pierre Ménard.) Szenteltessék meg! Jöjjön el! Legyen meg! Égjen el!   – – [… Tovább]

Egyéb

utolsó

Fejetlenség miatt az utolsó tánc elmarad. A királyi palota üresen ásít, a falak is unják már a történetet. Heródiás sokkot kapott, dühöngőbe zárták, azóta is tombol az öreglány, mert Salomé saját fejét vágta le — persze tévedésből —, de az [… Tovább]

Novella

Hangrobbanás

Három hónap telt el Gábor elutazása óta, de még mindig nem tudta megszokni, hogy este a vacsoránál csak egy személyre kell terítenie és lefekvéskor nem kell kinyitnia a kanapét.     Zsuzsi megpróbálta visszatartani a könnyeit. Teste aprócska rángásokkal jelezte, [… Tovább]

Vers

Az öreg hölgy

  Nem emlékszem, miért is álltam meg ott, hirtelen olyan furcsa érzés tört rám, hogy lassítanom kellett az iramot , körül is néztem, valaki szólt talán?   Aztán megláttam, a hirdet? alatt. Öreg hölgy magában az utcasarkon, csak szódásüveg-szemüvege csillant, [… Tovább]

vegyes

A hinta

( J.H. Fragonard : A hinta ) Kincset takar a habos rokokó szoknya,  buja pillantástól izzad a szerető,  hinta lendül, libben a ruha bársonya,  vágytól feszült combok villannak elő.    Mennyi báj és mennyi kéjes erotika,  érzékenyen megremeg a gerincvelő, [… Tovább]