Vers

Mandragóra

szunnyad bennem egy gondolat hajadban boszorkányvirág ez most egy más világ álmaimban ruhátlan vagyok amikor kezed hozzám ér nem ébredek fel nem vagy tisztátlan lélek s a kezek melyek simogatóan érintettek még most is makulátlanok sosem volt gyanútlan a múlt [… Tovább]

Vers

Tiszta sor

dead can danceh?ség hív el? lustaságot beleragaszt a fáradtság képzeletem aszfaltjába a gyümölcsök hidegek görög óriások gurulnak a tejút is felforrt amint lepottyant siva a homokba fallikus kényszer a rend lepereg mindenr?l a lélek jóga ászana verés véred

Karcolat

A piszok parancsmegtagadó

  Valahol messze északkeleten, még Ukrajnában, Albert egy készenléti éjszaka után, mikor a csontjai, ha jobban odacsapja valaminek, akár a vékony üveg pattantak volna ketté a szétfagyástól, épp a „meleg”, jóval nulla fok alatti, földbe vájt odúba, szálláskörletébe igyekezett. Utána [… Tovább]

Kisregény

Isten malmai – IX.

Hogyan tovább?       Anna a kihúzott szekrényfiók előtt térdelt, kislányai kinőtt ruháit válogatta, amikor meghallotta a közeledő kocsizörgést. Azonnal ugrott a kitárt ablakhoz. A falu felett rezzenéstelenül állt a por. „Por, por, mindenütt por!” — húzta össze homlokát [… Tovább]

Karcolat

A látogatás

*   A látogatás     Látogatóba mentünk dédi mamihoz a kórházba, Fannit is vittük. Korábban sohasem tettük meg vele, bár nagyon rimánkodott, de úgy döntöttünk, nem gyereknek való látvány, amiben ott része lehet. Nem tudtuk megoldani az elhelyezését, kénytelen [… Tovább]

Elbeszélés

Haverok – II.

– Mi van, haver? Impotens lettél, hogy minden pipi ejt téged, vagy teljesen belehabarodtál a német szőkébe? – Ugyan! – legyintett Túróczy. – Hülyeség. Lehet, hogy csak rossz passzban vagyok. Nincs mindig sikerem a nőknél. – Nincs is annak, aki [… Tovább]

Vers

TÉL

      zúzmarás ködben – a jégveremvalóság –   diderg? álom     kimondhatatlan – mi függönyön túl dereng –   magam próbálom     tanulni a fát – kristályként érlel a fény –   már nem útálom   [… Tovább]

Vers

Megbocsáthatatlan

  Járdalapba kövült lábnyom visszképe ül a retinán, megmagyarázhatatlan ujjlenyomat bennem a hiány. Idegen, amorf kontúrokat kapnak estére a tárgyak, engesztelhetetlen n?i arcél: azt játszom, hogy látlak. A férfikorba értem, s belül egyre nagyobb üreg van, annyira egyforma vagy velem, [… Tovább]

Vers

néma nap

néma nap tép álmokat zaklatott a gondolat rémeket fest az égre mikor tán – a végére – jut pár türelmetlen szó, pillanat, mi arra jó ne kérjen bocsánatot                  a holnap  

Vers

Nekem is…

Mese gyerekeknek, feln?tteknek                                              Nekem is…                       Koday László azonos cím? képéhez                                         Koosán Ildikó                             Dimbes- dombos szép vidéken épp egy völgyecskébe értem, mikor láttam, nem hinnétek, egy fán borzas gólyafészek, s két gólya áll [… Tovább]