Nekem is…
Koday László azonos cím? képéhez
Koosán Ildikó
Dimbes- dombos szép vidéken
épp egy völgyecskébe értem,
mikor láttam, nem hinnétek,
egy fán borzas gólyafészek,
s két gólya áll útra készen.
Egy másik fán, kérdem minek?
csupa érett almaszívek!
A harmadik bimbós fácska,
mint egy kislány, kék ruhába,
ágacskáit nyújtogatta,
vágyakozva állt alatta;
loknis szoknyáján a pettyek
n?ttek, n?ttek, cseperedtek,
de ? mégis kicsi maradt,
nem érte fel az ágakat;
Virágtenger a mez?ben,
meg a nap is lemen?ben
bámulta a színes csodát,
úgy tele volt az a faág
alma- piros szívecskékkel,
csillogtak ám, mint az ékszer;
amíg közelebb jutottam,
egyre azon gondolkodtam,
milyen csodaer?t rejthet,
amit halandó sem sejthet,
a csodafa és gyümölcse,
s hogyan került a kis völgybe,
eközben megpillantottam
egy fiút a fán legottan;
mögötte egy táltos macska,
meg egy kígyó hosszú farka
az ág köré tekeredve,
mind a fiú kezét leste,
ki az ágon mászva, kúszva,
a legszebbet fogta, húzta
maga felé, mint a kincset,
megmászva a fels? szintet
mezítláb, hogy messzebb érjen,
kapaszkodott az ágszélben,
a cip?it hátrahagyta,
azt a kék fa tartogatta.
És láss csodát, le is tépte…
Akkor lett ám világvége!
Jött a sárkány, fehér sárkány
hirtelen, egy szell? hátán,
mintha varázssz?nyeg volna,
úgy repült a csodalombra;
félt a fiú, nem sejtette,
ez a fehér sárkány kertje;
kezét a kincs úgy égette,
mintha tüzes golyó lenne…
Azért n? itt szíves alma,
/sárkány ?rzi és hatalma,/
kis ember, ha jön a földre,
jusson neki egy bel?le.
Minden piros almaszívb?l
szeretet n?, száz is tízb?l,
bokrosodik, virágot bont,
mondhat bárki, s akármit mond,
gólya hozza le a földre,
ejti be az anyaölbe;
gyermekszívbe gyökeret ver,
így születik minden ember;
nekem is, meg neked is van,
kincs, amit mindennél jobban
?rizgethetsz szíved mélyén,
tiéd lesz a legszebb élmény,
mert bel?le másnak adhatsz,
bármennyit elosztogathatsz,
mégis marad, bokrosodik,
csodafa n?, ágasodik,
ahogy ott a csodavölgyben
láttam vándorlásom közben,
s elmeséltem gyorsan nektek…
Ti is, ha felcseperedtek,
meséltek a gyerekeknek,
mondjatok a csodafáról,
a sárkányról, az almáról,
a varázsról csodaszépet,
szeressétek a meséket!
—-
Nézegetem ezt a képet…
Hol a mese? joggal kérded;
színek, formák, s a képzelet
pörgött, forgott, keveredett,
épült, szépült, míg mese lett.
Szombathely, 2012 július 1.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.02. @ 06:14 :: Koosán Ildikó