még tüzet szít az est, de aki nem rest, hidegzuhany alá odahajol, vízölű öblögetéssel hűl, kerekedik, melleiben feszül a kedv, fenék gyöngybugyogóban, baba szappant párolog, hámlasztó a frottír, és fürdőkádból teljesen csurran ki egy pohárravaló vizes csók
Belül bogosabbak a görcsök, kívül egyre vékonyabb vagyok, a férfikorban nem érzem a régi diófalevél-szagot. Sokak közt bóklászok így magam, szavaim sokszor visszakérném, önzés ez, tanulság: én sem vagyok jobb egy számítógépnél. Csak az agy hajt még, [… Tovább]
Élni akarok,szétnyílt lebernyeg, vágytalan megdőlt fa, foltozott levél. Még visszaaggatott ajándék a volt, a van, nem számolom, mi mennyit ér, mi hozhat lázba, mikor a holt is tűzben ég, s vészmadár károg keserűnporig alázva. Impotens szó a szűzbeszéd, [… Tovább]
Ott fekszem most is, ahol hagytál. Még mozdulatlanul ég pár gyertyám. Illatuk megkopott, fényük tompa pirkadat; hosszú utat akarok – kár hogy b?röm már feslett, lelkem pedig hallgatag.
* Az otthon fennsége Ahogyan az ánizs illata egyre jobban ellepi a konyhát, úgy növekszik egyre hatalmasabbá a békesség is az otthonomban. A gondosan kiválogatott gyógynövények furcsa keveréke valami fenségességet és ünnepi fényeket gerjeszt, s biztosan [… Tovább]
Rejtezkedve nyomul. Védekezésül. Még csak nem is önző: magát sem képes szeretni. Nincs kit. Túltengő egója üres képzelgés valami valóban létezőről. A lelepleződéstől rettegve titkolná önnön hiányát. [… Tovább]
…aki vagyok… Vagyok… Vagyok, aki vagyok… Neked mondjam? Hiszen ismersz rég, Nem gy?löltem még… Vagyok, aki vagyok… Most kinek mondjam, Hogy te is elhidd: Szerettelek rég…
Mintha nem lenne elég problémája az öreg tanítónak Devla diszkriminálásával, az unokájával is meggyűlik a baja… * Egy diszkriminált baba Az öreg végig mellettük téblábolt, hogy kéznél legyen, ha kitör a „világháború”. A snapszerparti is feszült volt. [… Tovább]
Egy tiszta kis szellő A káplán kilépett a félhomályos sekrestye hűvöséből, hozzászokott már hosszú reverendája melegéhez, a kinti hőség mégis mellbe vágta és a fekete anyag pillanatok alatt felforrósodott a nyári naptól. A [… Tovább]
csak egy suhanás a néma csendben,a furcsán felvillanó ölel? fényekben,a hangtalan semmiben egy dallam,érzem, falsul szól most, hallgattamezerszer, mert a hangod az, énekeledazt a megálmodott szép történetet,mit a kavargó apró hópihék szültekvilágra, s talán az olvadó nyári h?ségekküldték az égbe [… Tovább]
Isten jól átvert; a következ? ilyennél biz’isten ateista leszek, vagy alkoholista – er?set az er?sebbel lehet csupán szenvedélyileg legy?rni – úgy csinált, mint forgalmista, bot kezében, zászló rajta, lobogtatta, merre hajtsak; kis híján, hogy megfordultam; megfordulok, visszanézek, Isten [… Tovább]
Nap-mérleg Lógatom gondolataim, hallgatlak, még mindig szép arcod, alakod – titokban fájszmég ,,tagadom” most nem számit más, mint ölelésed – napraforgó tányérokban megmérem feledésem…..
Valaki kivéste, valaki csiszolta, porban, törmelékkel született egy óda. Hideg lett és kemény, merev és kietlen, érdesen lett száraz, rideg és kegyetlen. Hogyha szárnyra kapna, búsan felrepülne, éles sikoltással, leesne a földre. Nem szereti senki, én talán [… Tovább]
* 2. Sokszor elgondolkodom, hogy talán, ha lett volna egyetlen bizalmasom, valaki, akinek kisírhattam volna magam, talán türelmesebb lettem volna. De minél öregebb vagyok, annál jobban tudom, hogy a mi kapcsolatunk halálra volt ítélve. Hiszen én magam alkalmatlan [… Tovább]
Olyankor megremegett… * Kényelmes, tágas helye volt itt, épp olyan, mint amikor valaki este ágyban fekszik. Kinyújtózott hát, s átadta magát az édes semmittevésnek. Tehette, most épp nem zavarta senki. Élvezte azt is, hogy ennyire vigyáznak rá. Olyan szeretettel, [… Tovább]
(Janek fiamnak ajánlom sok szeretettel, harmincadik születésnapjára) Vártalak… Meleg volt, szomjaztak a fák egy sas vonalakat rajzolt az égre kék nefelejcset hímeztem egy kispárna szélére Vártalak hosszú időn át énekeltem a legszebb dalokat napsugárral együtt [… Tovább]
Ágnes, jó vezet?ként, nem egyszer?en összetartotta a társaságot, hanem mindenkire külön-külön figyelmet fordított. Az egyetemi el?készít? ideje alatt nem sok id?t töltöttem a jöv? tervezésével, egyszer?en élveztem a lehet?séget, amit a sors kínált. A sors pedig kegyesnek bizonyult. Olyan [… Tovább]
Elnézem arcodat, figyelmesen, hosszan: mit rejt szemed és mit a néma száj? Hallgatásaidból lepkehálót fontam, rég verg?dünk benne, pedig nem muszáj. Kutatlak; te itt vagy és én mégsem látlak, az maradsz, ki voltál: testvér-ölelés, életemben jobbik, azonban [… Tovább]
Messzeringó gyermekkorom Koday László Messzeringó gyermekkorom világa c. festményéhez Koosán Ildikó Álomtavon , mesetavon, idering a gyermekkorom eszembe jut ami elmúlt, kivirágzott, aztán elhullt, mint az élet, mint a halál, mind a kett? jöttömre vár, [… Tovább]
Most utáljam? Ez a kezem lopott, vert és törött, fájt akkor, amikor nem ütött vissza, mutogatott; nem tudta, merre menjek, kinek fogjam kezét, enyémet kinek nyújtsam; ökölbe szorítottam, amikor kitárni kellett volna; fogta apám tűjét, fecskendőjét és remegett, mikor döfnie [… Tovább]
álmod vagyok – ellibbenek az éjjel,de fény is vagyok – szemed sarkába csillanóha álmosan a függönyrésre nézelhajnal felé, mikor már hasad az ég feketéje – ébred? világunk els? fénye – szívedben én leszek két dobbanás között a csend,s tudod, érzed, [… Tovább]
Fotó: Fotóház – lara-smile Remélem, remélsz.
A kép Zsófi Lányom rajza.* Tegnap nagy-nagy bánat ért, s elfogott a szomorúság. Nem a torkom fojtogatta, ahogyan ezt ilyenkor szokta, hanem a lelkembe vésett skarlátbetűt… Felhívtalak volna, mert tudtam, egyedül Te értenéd meg, honnan jött ez a [… Tovább]
köszönöm a kora reggelt szürke tiszta éggel felh?k nélküli látóhatárt köd sem lepi be léptem a kinti zaj szétárad és zenévé lesz a csend beérett ismét egy id?darabnyi rend bambulás hívott bölcsebb késztetést ügyelve lelket csiszoló imát visszafejt? meditációba maradtam [… Tovább]
* Kis csinos, enyhén vékony kabátkában szálltam le a vonatról. Elég meggondolatlanul, elvégre még nincs tavasz, de remélve, hogy végre vége ennek az undorító télnek. Még nem egészen érthetően, de már üzenget a tavasz. Én pedig veszem [… Tovább]
Az idő csak pereg, pereg Nagyfokú legyengülést állapított meg az orvos, nyugalmat, gondos ápolást javasolt. Vitaminokat írt fel. — Gyakran megnézem, de ha bármi történik, azonnal hívjanak. Ne aggódjon, Annuska, rendbe fog jönni. Táplálja fel, de csak [… Tovább]
A tépés * Hajnalban, nagyon korán kellett kelni, mert Ángyika* és Rozi néni olyan hamar jöttek. Anya megint ideges volt. Korábban akart kelni, de nem húzta fel az órát. Amikor fésülte, megint egy kis hajhúzásban részesült. — Jobb [… Tovább]
Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt. Egy kicsinyke faluban élt egy szegény asszony. Hét faluban nem volt olyan szegény, mint ?. Egész kis vagyonkája egy ócska kabát volt, amit a háza szobájában ?rzött egy öreg b?röndben. [… Tovább]
– Nem szeretnék oda visszamenni! Egészen biztos, hogy holnap én leszek a soros, meg fog verni, vagy ellopja a táskámat. – Ezt a hetet még bírd ki! Be van fizetve a tábor, a pénzt meg nem adják vissza. Már csak [… Tovább]
A tábor közepén állt a nagy vezéri jurta, amit aztán körbevettek a vezér h? embereinek jurtái, majd azokat meg az ? szolgáik kisebb szálláshelyei. Amint említettem már, a vezér sátrától nem messze terült el a harcosok [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!