Hónap: 2012 június

  még tüzet szít az est, de aki nem rest, hidegzuhany alá odahajol, vízölű öblögetéssel hűl, kerekedik, melleiben feszül a kedv, fenék gyöngybugyogóban, baba szappant párolog, hámlasztó a frottír, és fürdőkádból teljesen csurran ki egy pohárravaló vizes csók

  Belül bogosabbak a görcsök, kívül egyre vékonyabb vagyok, a férfikorban  nem érzem a régi diófalevél-szagot.   Sokak közt bóklászok így magam, szavaim sokszor visszakérném, önzés ez, tanulság: én sem vagyok jobb egy számítógépnél.   Csak az agy hajt még, [… Tovább]

  Élni akarok,szétnyílt lebernyeg, vágytalan megdőlt fa, foltozott levél. Még visszaaggatott ajándék a volt, a van, nem számolom, mi mennyit ér, mi hozhat lázba, mikor a holt is tűzben ég, s vészmadár károg keserűnporig alázva.   Impotens szó a szűzbeszéd, [… Tovább]

                                                         Rejtezkedve nyomul. Védekezésül.                                                        Még csak nem is önző: magát sem képes                                                        szeretni. Nincs kit. Túltengő egója                                                        üres képzelgés valami valóban                                                        létezőről. A lelepleződéstől                                                        rettegve titkolná önnön hiányát.        [… Tovább]

…aki vagyok… Vagyok…   Vagyok, aki vagyok… Neked mondjam? Hiszen ismersz rég, Nem gy?löltem még…   Vagyok, aki vagyok… Most kinek mondjam, Hogy te is elhidd: Szerettelek rég…

csak egy suhanás a néma csendben,a furcsán felvillanó ölel? fényekben,a hangtalan semmiben egy dallam,érzem, falsul szól most, hallgattamezerszer, mert a hangod az, énekeledazt a megálmodott szép történetet,mit a kavargó apró hópihék szültekvilágra, s talán az olvadó nyári h?ségekküldték az égbe [… Tovább]

Nap-mérleg Lógatom gondolataim, hallgatlak, még mindig szép arcod, alakod – titokban fájszmég ,,tagadom” most nem számit más, mint ölelésed – napraforgó tányérokban megmérem feledésem…..

Valaki kivéste, valaki csiszolta, porban, törmelékkel született egy óda.   Hideg lett és kemény, merev és kietlen, érdesen lett száraz, rideg és kegyetlen.   Hogyha szárnyra kapna, búsan felrepülne, éles sikoltással, leesne a földre.   Nem szereti senki, én talán [… Tovább]

(Janek fiamnak ajánlom sok szeretettel, harmincadik születésnapjára)   Vártalak…     Meleg volt, szomjaztak a fák egy sas vonalakat rajzolt az égre kék nefelejcset hímeztem egy kispárna szélére   Vártalak   hosszú időn át énekeltem a legszebb dalokat napsugárral együtt [… Tovább]

    Elnézem arcodat, figyelmesen, hosszan: mit rejt szemed és mit a néma száj? Hallgatásaidból lepkehálót fontam, rég verg?dünk benne, pedig nem muszáj.   Kutatlak; te itt vagy és én mégsem látlak, az maradsz, ki voltál: testvér-ölelés, életemben jobbik, azonban [… Tovább]

  Messzeringó gyermekkorom Koday László  Messzeringó gyermekkorom világa c. festményéhez                                  Koosán Ildikó     Álomtavon , mesetavon, idering a gyermekkorom eszembe jut ami elmúlt, kivirágzott, aztán elhullt, mint az élet, mint a halál, mind a kett? jöttömre vár, [… Tovább]

Most utáljam? Ez a kezem lopott, vert és törött, fájt akkor, amikor nem ütött vissza, mutogatott; nem tudta, merre menjek, kinek fogjam kezét, enyémet kinek nyújtsam; ökölbe szorítottam, amikor kitárni kellett volna; fogta apám tűjét, fecskendőjét és remegett, mikor döfnie [… Tovább]

álmod vagyok – ellibbenek az éjjel,de fény is vagyok – szemed sarkába csillanóha álmosan a függönyrésre nézelhajnal felé, mikor már hasad az ég feketéje – ébred? világunk els? fénye – szívedben én leszek  két dobbanás között a csend,s tudod, érzed, [… Tovább]

A kép Zsófi Lányom rajza.*     Tegnap nagy-nagy bánat ért, s elfogott a szomorúság. Nem a torkom fojtogatta, ahogyan ezt ilyenkor szokta, hanem a lelkembe vésett skarlátbetűt… Felhívtalak volna, mert tudtam, egyedül Te értenéd meg, honnan jött ez a [… Tovább]