P. Tóth Irén : Tisztán

Ma reggel is utánad indult napom,

lélegzeted itt maradt a betonfalakon,

fölöttem sóhajod súlya köröz

mióta úgy tettél mintha elmennél,

én meg rohantam utánad,

visszarántva

ebbe a cirkuszvilágba,

hol szemed egyetlen villanása

korbácsütés vagy simogatás.

Csak annyit akartam, hogy láss.

Mit tegyek?…

Hallgatásommal

fájdalmad cinkosa leszek.

Némaságom falakba ütközik,

közöttünk csattan a csend,

heggyé nő az ellenállás benned,

míg bennem dübörög a félelem…

………..

Hidd el –

nem vagyok ördög,

sosem voltam angyal,

csak próbálom felfogni

hideg, tiszta aggyal…

……

Gyújtsunk óriásmáglyát

tévedéseinkből,

és kezdjünk mindent újra,

tiszta lappal!

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.