Vers

Fekete-fehér

Egészen megszoktam, hogy érted létezem. Gond nélkül álmot fejt ezeregy végzetem. Soha nem billegett ennyire kire dönts, rálátok, gézannegúz feled írással hiteget, szavakkal bódít, íratlan szabály a szerelem, szenved’ éj helyett, Mire eléred, megfojt a láz is, elég a galacsin múltból [… Tovább]

Vers

Rövidke

    Nyár van. A kertben virágok bókolnak, édes szirmukra dongók, méhek szállnak. Fénysötétben: illatok szobrát mintázzák a szárnyak.  

Kisregény

Be nem teljesült álom 2.

2.   ?rtüzek égtek a távoli domboldalon, a magasra felkúszó lángok tüzes szikrákat szórtak a gomolygó füstfellegek közé. A hunok ?rei nem alusznak, kötelességüket végzik, jó el?re jelzik, hogy rabló, portyázó idegenek jelentek meg valahol a lapos pusztaságon, és jó [… Tovább]

Kisregény

Isten malmai – VI.

Vezeklés     János mellette állt, mire a kulcs csikordult. Kapkodva rendezték ruhájukat az udvari lámpa beömlő sápadt, de józanító fénynyalábjában. Tera néni karjában hozta a kislányt, aki sípolva szedte a levegőt, kis szája kék volt, arca eltorzult. — Annuska [… Tovább]

Vers

Szomorú szemű felhő

Fotó: Babosné Nagy Zsuzsa: Felhőlány * http://youtu.be/rIz3mMqgqes     Egy kis felhő azért ragyog, napudvarban helyet kapott. Nem volt soha „bús-modorú”, szeme mégis oly szomorú.   Régen volt, hogy pajzán tánca esőt küldött a nyárfákra. Csak a haját kellett bontsa, [… Tovább]

Vers

8

lefektet a kényszer a munkahelyr?l késel sok kiskapun kiszaladt bet?t szobában maraszt és billenty?re nyom lefektet ez a végtelen nyugalom