Nap: 2012.06.03.

  A délután hanyatt esett bogár, a cementes h?ségben benzing?z remeg. T?n?dve figyelik e meghalást a kóbor, lakótelepi kísértetek.   Formalinos a fény, purgál s megtart, végs?t tátognak a pórusok, a rések. A tömbházak homlokcsontja lázas, okádni akarnék, de nem [… Tovább]

  Pitypang              Koosán  Ildikó                                                                                                                    Új ruhát hord mától  a tavasz, zöld selyem füvön fényes pöttytömeg; rikít ravasz, ingerl? sárgasága;   Gyermekláncf?, rétek, árokszél parasztvirága, akárha úrnapi körmenet útjára hintett szirom, megigézett, bársonyos kelyhéb?l kínál ma mézet, [… Tovább]

Fotó: Fotóház – gubba02     Mindig így jön, halkan, sőt, egészen nesztelen s leszek szemében kapásból meztelen, ha lát. Fittyet hány a bejelentkezésre, előre tervezni egyáltalában nem szeret és azzal is jót akar időnként, hogyha ellenem van, mert a [… Tovább]

    Miközben redőt húz arcodra a fájdalom, Fognám a kezed, de poharam törékenyebb; Szád sarkában táncol ki nem mondott szánalom, Részeg a lelkem is, meleg szobából kivert eb.   Bolond ámításban magammal hadakoztam; Az üres utca sötét s piheg [… Tovább]

2012 június   Mosolyod délibábja ég szememben, sötét van, s csak a napot keresem, egy pohár vízért nyúlok tétován, semmi nincs úgy helyén, mint sakktáblán.   Hol vannak a kopott, mosolygó falak, hasad az óra, csak dobálja a nap, hiányzik, [… Tovább]

Hunyd le a szemed,álmodd meg csodád,hol megannyi szépségáldva hull reád. Nézd a naplementét,szikrázva szórja szétvörösben úszó vágyánnarancsló fellegét. Szelíden, lassan omlikfénypontos kába est,homályt szitál szemedbede ragyogást fest. Ölel? boldog képbenszerelmi vallomást,hogy Isten kegyelméb?lazt mindörökké lásd. 2012.06.03. Bp.

(Egy festmény margójára)   Kidőlt a tó a part is ráhajolt a vérző nádra keserűzöld hegygerinc fut sikong a szélI Istenig lát ki azúrkék ruhát ölt a ringó tájra lelkéből sarjad itt minden virág bodorfüst reszket felhőfoszlány hull szürke-arannyal átszőtt [… Tovább]

(javított)   Ha lámpás tüzétől hígul a zsíros éj, a vaskapukon arany lesz a rozsda, s a töredezett járda, mint a dióhéj, villog, mintha nehéz selymet vonszolna, s rajta fehér boríték a Hold. Mily posta! – melyet a félhomály félig [… Tovább]

Saját fotó (telefonnal)     –Miért ment el némán? – Jaját nem hallottam, vajúdott pár levél, s elvetélt azonnal; leszédült a földre    vagy ül a kopár ágon, fiatal volt, mint Te azon a szörny nyáron, pedig kétszáz évig  suttoghatott [… Tovább]