Radnó György : Hiányzol

2012 június

 

Mosolyod délibábja ég szememben,

sötét van, s csak a napot keresem,

egy pohár vízért nyúlok tétován,

semmi nincs úgy helyén, mint sakktáblán.

 

Hol vannak a kopott, mosolygó falak,

hasad az óra, csak dobálja a nap,

hiányzik, hogy minden nap várhatlak,

űzött pityergő percek a vágyak.

 

Hiányzol, ha alszom, ha felkelek,

hiába mosolyognak a reggelek,

kereslek és magamat sem találom,

fonott múló időm ráncos, s talárom.

 

Hiába várlak, s vár a végállomás,

a vágány s a pad is csak egy látomás,

peron az ágyam, bokor a vánkos,

nélküled, a gondolat is álmos.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.03. @ 13:54 :: Radnó György
Szerző Radnó György 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...