Fitó Ica : Őszi kép

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Csak az érzi, akinek szíve,

Erő, hűség, reményteli,

Ott dobog fenn a barikádon,

A szabadságot hirdeti.

A Corvin mozi előtt állva,

Vártam, hogy ott lesz az a lány,

Aki ígérte, hogy visszajön,

Egy októberi délután.

De tankok taposták az álmunk,

Hol nótákat dalolt apánk,

És géppuska ontotta vérünk,

Hol virágot kapott anyánk.

A zászlónk magasba emeltük,

A közepén átfújt a szél,

A végsőkig harcoltunk bátran,

Mi Pesti Srácok a honért.

Mint lobogó fáklya sötétben,

Úgy izzott lelkünkben a láng,

Az ifjúság tüzében égve,

Hat éjjel és hat napon át.

Az ég elsötétült felettünk,

Vörössé vált a csillagunk,

A nagyvilág szótlanul nézte,

A szabadságért meghalunk.

Mikor az Isten elé állok,

És ítéletet mond nekem,

Piros-fehér-zöld karszalaggal,

Várom majd az ítéletem.

Ha bűn hinni a szabadságban,

Oly korban mely mást elnyomott,

Én beismerem mindenkinek,

Áruló és bűnös vagyok.

Csak az érzi, akinek szíve,

Erő, hűség, reményteli,

Mert lelkünkben ott él az érzés,

A szabadságot hirdeti.

Mert lelkünkben ott él 56,

A szabadságot hirdeti.

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Ego sum via, veritas et vita..
A Bazilika homlokzatán is ez áll.

Engem válasszatok!

Mindent ígérek és adok!

Láthattok. Nem virítok plakáton.

Helyem a lét-nemlét határán karóz ki mezsgyét,

rátok bízottat, közösen alkotottat,

hogy fél lábbal itt, féllel meg ott

remélhessetek.

Engem válasszatok!

Holnapok minden folyását ismerem.

Szavamra!

Már januárban hóvirág terem!

Ajánlócédulám

törpe kankalin sárga csokra

teszi majd elmen?, s visszatér?

tavaszi fagyokra.

Ígérem, csillag is lesz, lilában!

Kék, csillag-májvirág!

Döntés el?tt, hogy jobban higgyetek,

márciusban új-zöld,

kicsit f? leszek!

Szárba szökken?, nem vízre, laposra vetett

kenyér-ígéret. Beér?.

Vagyok betartható,

igaz jövendölés.

Tavasz vénen.

Nyár.

Sokezer éven bizonyított es?i Medárdnak,

kaszacsengése Péter-Pálnak,

Nagy és Kis Boldogasszony,

L?rinc lucskos dinnyéjét piacra hordó,

nyári körtét pirosító

fény.

Értetek?

Értetek ?szülök majd fákon vörösbe.

Bel?lem rothad majd avarnak

sok hozzám írt levél.

Az új tél is én leszek!

Adok, ha nem engem választotok,

akkor is,

születést, szülést.

keresztrefeszítést.

Jobb, s jobbnál jobb latrokat.

Vértezett fegy?rt. Lándzsásat.

Pilátusokat.

Gy?jteményembe félretett,

epével itatott szivacsokat.

Adok utat. Órára, napra,

négyszernégy hosszú, keserves évre,

kiszabva minden lépését

ésszer? továbbjutásnak.

Csak úgy.

„Vagyok az út, az igazság és az élet”.

Engem válasszatok!

-csataloo-

BGJ.2010.01.10.

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Azt az eredeti gondolkodást ellesni fölösleges.

Tudod, az bevésődik, mint lapockánál a szárny.

Mert megtanultad; ellesni, mitől átvészelhető az éj.

Csepű rágta elme, csend teli űr, szavadtól fájó, mint

végtelen próbálkozás, hogy világvakságot felülmúlj,

megvilágosodni hív a zsenialitás, nem lehetsz más.

Csak felvázolt piros vásznán alkonyodnak – benned

hömpölyög – ráébredéssel, idődet megsokszorozó

tudati bolygó-kumuláció, hétköznapi teher lehetsz:

mert valahogy elfújja a kínt a pillanatról, eredetileg.