Vers

Pasztell

Az este széles kontúrokat rajzol.Firkál.Lassan eltüntet minden láthatót.Valahol gondolattá sebesül a fény,s mi, az égalattiak,hidakat építünk egymásragondolásból.Alkotlak éjb?l és fényb?l,földb?l és égb?l,formállak szelídnek –mindent akarj!Nem bánt a csönd,nem fáj a zaj.Megsz?nni benned…Némán töröl az este.S a távolság lassú zsoltárba kezdszívem [… Tovább]

Vers

Múlt

Múlt Megcsuklik a hang,még sem szól a száj.Könny csorog végig,barázdát mosva az arc bársonyán.Csak halk sóhaj felel,elszáll a széllel. Tegnap még virágok szirma hullt,ma elszáradt avar köztfekszik hallgatva a föld dobbanását.Lassan szétporlik emléke,eggyé válva múlt lesz bel?le.

Egyéb

Rimbaud és a lábszag

Nekem az emberek sztorikat hoznak ajándékba. Ahogy másokat meghívnak egy kupicára, vagy muskátlit visznek neki ládikóval, az ablakpárkányra, nekem történeteket csomagolnak be. Jobbára szomorúakat. Kis, vézna krimiket, szélhámos meséket, meg ?sid?kt?l kering? mesemotívumokat. Hogy aszongya, itt történt, Csaba mellett. Beszorult [… Tovább]