Azt hiszem, az a legnagyobb bajunk, hogy úgy elfelejtettünk unatkozni, ahogy elfelejtettük a népdalainkat, de már a nótáinkat is. Jó-jó, néhány slágert még tudunk. De unatkozni?! Áber. Egyáltalán nem. Pedig az idegrendszerünknek, az agyunknak, talán még a májunknak, [… Tovább]
Július 22. Én megért?bb és butább vagyok – mondja Péter. – Ilyesmit persze nem szabad nyilvánosan beismerni. Aki önmagát lebecsüli, azt leszarják. (Pardon.) Tudja, én önként lettem hajléktalan. Jó proli-polgár voltam, sörrel, békességgel, hokedlivel az udvaron, szerény [… Tovább]
Ikes igék siratása Három unokám szemében valószín?leg bornírt alak vagyok. Mindhárman 1993 utolsó negyedében születtek, a lányom ikrei novemberben, a fiam kislánya december elején. (Szeptember vége felé abban az évben majd' belehaltam egy gépkocsi balesetbe, tehát a három unoka: tripla [… Tovább]
Túl könnyen veszünk át divatos, de akár évezredes eszméket, ítéleteket, véleményeket is – mintegy kényelemb?l. Semmit sem szabadna kritikátlanul átvenni – de nincs id?nk minden axiómát személyesen ellen?rizni. Ez lehetne egy új klub, új társaság érdekes célja. Persze ezt el?bb [… Tovább]
Valamikor Gelu PÃ?Æ?teanuról írtam. Romantikus, kivételes figura volt. Az erdélyi román nemzeti politika Trianon el?tti jeles személyiségének fia – és dzsentroidnak, leszerelt huszártisztnek t?n?, boka-csattogtató, vájt fül?, magyar és román m?veltség? értelmiségi. Életét a magyar irodalom románra fordításának szentelte. [… Tovább]
Nem halálfélelemb?l kerülöm a temetéseket. Túl sok halottat búcsúztattam már. Ami nem azért volt rettent? nehéz, mert átfutott az ember agyán, hogy akit méltat, az ennyi jó szót életében talán sosem kapott. Holott igyekeztem nem hazudni szépeket. Dr. Tóth [… Tovább]
Az ember a stílusok – és néha a divatok – váltakozásában lábujjhegyen jár, akár a nagy képtárak, múzeumok összenyitott termeiben. Már írtam valamikor Goya és Rubens fantasztikus kontrasztjáról a madridi Prado-ban, de akkor odáig nem jutottam el, hogy ha én [… Tovább]
A regényírótól csak megkergültek kérik a h?s személyi iratait. Az olvasó is hinni akarja, hogy igaz a történet, bármily hihetetlen, a h?st is el akarja hinni, és az áldozatot is el akarja siratni. Nem az érdekli, hogy Szép Heléna (Ilona) [… Tovább]
Kísért szüntelenül a gondolat: fogalmunk sincs, mi minden raktározódott el emlékezetünkben. Miért emlékszem a temesvári Stefánia (DomniÃ?£a BalaÃ?Ÿa, GriviÃ?£a RoÃ?Ÿie stb.) utca 4. alatti ház osztrák tulajdonosára, (Drázálnak ejtették a nevét), csinos barna, román nejére, pici sz?ke lányukra, Lilire – [… Tovább]
Az öregúr mintha nagyon ügyelt volna arra, hogy semmiben sem váljon ki a szürkeségb?l. Különös ismertet?jelet sem az öltözködése, a viselkedése, a beszédmódja tekintetében nem lehetett megfogalmazni. Sokáig nem is t?nt fel nekem, hogy nem t?nik fel egyáltalán. El?ször [… Tovább]
