Bereczki Gizella - Libra Szerző
Vezetéknév
Bereczki
Keresztnév
Gizella - Libra
Ország
Hungary
Vezetéknév
Bereczki
Keresztnév
Gizella - Libra
Vezetéknév
Bereczki
Keresztnév
Gizella - Libra
1 hónap 13 komment

Kedves Toronytársak!

A 7torony új verziója mindannyiunk számára sok problémát vetett fel, amelyek ahhoz vezettek, hogy sokan kedvüket vesztve feladták az írások beküldésével folytatott harcot. A régi jó öreg tornyunkat megszoktuk, kezelése egyszerű volt, de már nem bírta azt az adatbázist, amit több, mint tíz év alatt beraktároztunk. Az átépítés is, mint minden itt a toronyban, önkéntes alapon folyt, a főszerkesztő finanszírozta az új programot, és Radnó Gyuri toronytársunk szabadidejében telepítette, és formálta a lehetőségeknek és az igényeknek megfelelően.

A 7torony pezsgő hangulatát visszaszorította az, hogy a korábbiakhoz képest, a szerzők nem látják egymást, ki mikor volt vagy van fent, kivel lehetne „beszélgetni”. Erre ugyan minden oldal legaljára legörgetve van egy ONLINE feliratú menü, ahol látható, hogy ki van épp a toronyban, de valószínűleg kevesen figyelik. Ott látható az is, hogy épp hányan olvassák a 7torony írásait nem belépve.

Nagy kihívás többeknek az Írás beküldése.

Erre két lehetőség is kínálkozik, melyekről a SÚGÓ menü tájékoztat:

1./ Saját magad töltöd fel a versed, prózád az Írások – Írás beküldése menüben( ha szerző vagy! ).

( A SÚGÓ-n kívül, melyet belépés nélkül is tudsz használni, a Facebook-os  7torony oldalon a Videók menüben, lépésről-lépésre megtekinthető. )

2./ bekuldes@7torony.hu-ra is küldhető írás, de csak a toronyban nyilvántartott email címedről. Ha másik email címet hoztál létre, és arról küldöd, nem fog működni. Az email címedet belépve cserélheted az aktuálisra, és visszaigazolás után már működni fog, vagy küldj üzenetet, és lecseréljük. A beküldő email címe védett cím, ezért a SUGÓ menüben láthatod a képen( itt nem írjuk le ), ha egy spam támadás érné, akkor azt cserélhetjük és értesítünk.

3./Mindkét esetben a fotó csatolása szokta megakasztani a küldést. A fotó méretének legalább 300×300 pixelesnek kell lennie. Ez a minimum, de ez azt jelenti, hogy szinte bármilyen élesebb kép alkalmas a feltöltésre, ha az JPG, PNG, vagy GIF kiterjesztéssel rendelkezik. A másik, ha túl nagy méretű, ez csak a telefonon készített saját képeknél fordulhat elő, egy képszerkesztőben beállítható kisebbre, vagy használhatod a Facebookra feltöltött képedet, ha onnan letöltöd, akkor már kisebb lesz, de még jó minőségű. Az email beküldésnél a mellékletben kell tenni képet, a tartalomban a mű tartalma legyen, és a mű címe a tárgy sorba kerüljön! Ezek egyszerű, de fontos lépések.

Ha nem találtál megfelelő fotót, akkor beküldheted lektorálásra kép nélkül is, de akkor tudnod kell, hogy a szerkesztők keresnek hozzá fotót.

Ha lektorálásra küldted be az írásod, és nem jelenik meg, akkor nézd meg, hogy a lektor nem írt-e hozzá valamilyen véleményt vagy instrukciót, ha jó az email címed, akkor erről kapsz üzenetet.

4./ A beküldött írásaidat utólag is tudod szerkeszteni, beállítás szerint, legalább 7 napig, a SAJÁT ÍRÁSOK menüben a ceruza jelre kattintva, írásaidat is tudod frissíteni. A függőben lévő írásokat külön menüben is megtalálod a felső sorban VÁRAKOZÓK címen.

5./ Mindenkinek megvan a saját fiókja, ahonnan az üzeneteit indíthatja. Ha toronytársadnak szeretnél üzenetet küldeni, akkor a Szerző keresőbe írd be a nevét, kattints rá, és azonnal kinyílik a keresett személy saját profilja, ahol az Üzenet menüben már írhatsz is neki, sőt ott látod, hogy épp elérhető-e, mert ilyenkor zöld jelzés áll a neve mellett. Vagy a saját fiókodból indítva az  új üzenetre kattintva kereshető a szerzőtársunk a „@” jellel a neve előtt keresve, három karakter után a lenyíló listából választható a szerző neve, és már írhatsz is neki. Ha már régebben csevegtünk vele, akkor megjelenik a zöld jel, – ha éppen be van lépve – a neve mellett. Ha ugyanott piros jel van, akkor törölhető az a beszélgetés.

6./ Visszatérő probléma, hogy nem sikerül bejelentkezni. A SÚGÓ-ban erre a Mit tegyek, ha nem tudok belépni? segítségre kattintva kapod meg a választ, ami belépés nélkül olvasható. A régi jelszó nem kérhető vissza biztonsági okokból, de nincs korlátozva, hogy újra azt add meg. Viszont nagy valószínűséggel nem biztonságos,ezért jobb, ha másikat adsz meg. Az emailben küldött jelszó a nyitott üzenő csatornák miatt láthatóvá válhat .Tehát a megoldás az új jelszó kérés, amelynél szinte azonnal beléptet a portál, ha megfelelő jelszót adtunk meg (legalább egy egyedi karakter, betűk és számok sora, legalább 7-9 karakter hosszúságban ). Ha az új jelszó kérőt nem igazolod vissza, akkor egy nap után újra nem fogsz tudni belépni! A jelszó alapkövetelmény, már minden oldalon legalább ilyen szintű jelszót várnak el, a biztonság érdekében. A fő probléma itt főleg az, ha az email cím nem működik, a legtöbb tagunknál ez visszapattanó hibaüzenetben nyilvánul meg. Ha aktívitásodról nem kapsz üzenetet, akkor nézz utána az email címednek, jól van-e beállítva, vagy egyszerűen csak használd.

Valószínűleg Verő Laci is izgalommal figyeli az égi kávéházból, vajon megmarad-e minden torony, tudnak-e az alkotók a fejlődéssel, változással lépést tartani? Mi szerkesztők hiszünk ebben, és várjuk az alkotásaitokat.

Szeretettel várunk minden régi és új alkotót a 7torony oldalán!

Ui.:
Bármilyen Toronnyal kapcsolatos kérdéseteket jelezzétek, bármelyik szerkesztőnek.
Facebookon, e-mailben, szerkesztőknek szóló üzenetben, privát üzenetben.

Ha nem is tudja egy szerkesztő orvosolni minden problémátokat, de tudjunk róla!

 

 

 

 

9 hónap 18 komment

A tigris fenyegetően húzta fel a felső ajkát, és mély, gyomorból indított hangon felmordult: Nincs kedve most ugrálni! – üzente vörösen izzó tekintete.
Az idomár arca rezzenéstelen maradt, csak a szeme villant a méltatlankodó felé. Neki a jelenetet figyelő másik négy fenevadat is szemmel kellett tartania. Egy pillanatra sem kerülhettek ki a látóköréből.
A hosszú nyelű ostort a vicsorgó tigris felé irányította. Nem használta ütésre, csak rámutatott a dühös állatra. A tigris még csapott egyet hatalmas mancsával, majd sorsába beletörődve, a helyére ült.
Az idomár egyenes derékkal, fejét magasan tartva pásztázta a porondot, tekintetével követte a helyüket elfoglaló három nőstény oroszlánt és a második tigrist.
A zenekar pattogó ritmusának ütemére lépegetve, fürgén a csípőjére csatolt táskából előkapott egy-egy húsdarabot, majd gyors mozdulattal az ostor mellett tartott bot hegyére tűzte, s egyenként mind az öt fenevadnak odanyújtotta. Mindezt olyan lendületesen, mintha ez a kis táncbetét, a produkció része lenne. Ezt a műveletet minden alkalommal megismételte, amikor a betanult műsorszámot sikeresen végrehajtották.
A közönséget elbűvölte a pazar látvány: három kifejlett nőstény oroszlán és két fenséges tigris karnyújtásnyira. Egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző.
A jutalomfalattal lekenyerezte a néhány perce még lázadó tigrist is, aki átértékelte a hozzáállását, és engedelmesen ugrott át a három oroszlán által alkotott sánc felett, sőt még a tüzes karikán is.
A produkció remekül sikerült, s bár közelebb húztam magamhoz négyéves kisunokámat, ő nem rettent meg a rács túloldalán ugrándozó vadállatoktól.
A változatos műsorszámok végén, búcsúzóul,  minden szereplő bevonult egyszerre a manézsba: a bűvészek, a zsonglőrök, az artisták, a bohóc, az idomár.
Felöltötték legcsillogóbb ruhájukat, és mosolyogva, hajlongva köszönték meg a tapsot, a belépőjegyekből, a szünetben megvásárolt méregdrága játékokból és pattogatott kukoricából összegyűlt bevételt.
Ezzel ők is megkapták a jutalomfalatjaikat, amelyek korántsem voltak arányban a produkciókat megelőző kemény gyakorlással, izzasztó próbákkal, sérülésekkel, a vándorélet otthontalanságával, a napi létfenntartásért folyó állandó küzdelmekkel.
A jutalomfalatok mágikus ereje elgondolkodtatott.
Mi mozgatja az emberi teljesítményeket? Miért kockáztatjuk olykor a nyugalmunkat, biztonságunkat, a testi épségünket, egészségünket? Miért vagyunk képesek sokszor a figyelem, szerelem, szeretet elnyeréséért feladni önmagunkat, terveinket, vágyainkat? Miért akarjuk újra és újra bizonyítani, hogy valamiben jók vagy jobbak vagyunk, mint a másik ember? Honnan tudta Mark Zuckerberg, hogy az általa életre hívott közösségi oldal, a facebook nem fog megbukni?
A válasz egyszerű! Amiért most én is előadtam az eszmefuttatásomat: – és várom a nekem járó JUTALOMFALATOT!!

12 hónap 14 komment

 

Nem tudok más lenni,

ahogy te sem…

sejtjeinkbe medret vájt a szenvedély,

öledben a tagadás béna fogoly,

szerepet téveszt a mámor,

s a hűvös ész.

Mint Hold vonzását az óceán,

lelked áramlását figyelem,

s ha vad hullámok tánca elül,

magam szívedben újra meglelem.

 

1 év 32 komment

 

Kedves Toronytársak!

„Debrecenbe kéne menni…” hív a nóta, és milyen igaza van!

Összedugtuk a fejünket, és megszavaztuk, hogy az évi esedékes toronytalálkozóra a virágok városában, Debrecenben kerül sor.

Ennek a találkozónak több apropója is van:

Egyrészt, megújul a Héttorony profilja, ami mindjárt egy ok az ünneplésre!

A szomorú apropó: Pápay Aranka, tornyunk hűséges, mindenki által szeretett és nagyra becsült szerkesztőjétől búcsúzunk, hiszen a temetésén, Ozorán, csak néhányan tudtak részt venni.

S végül, ennél sokkal örömtelibb célja, hogy újra együtt tölthessünk néhány órát, és hagyományainkhoz híven, átadásra kerüljenek a Verő-díjak.

Az időpontra vonatkozó tervünk: 2019. augusztus 17-e, szombat, 15 óra.

A helyszín a híres debreceni Óbester Hotel lovagterme.

A jól bevált forgatókönyvön nem változtatunk:

minden szerző saját maga adja elő az alkotását,

vagy felkérheti valamelyik toronytársát vagy akár családtagját,

barátját is a mű tolmácsolására.

Itt sem hagyunk éhen halni senkit, az Óbester szakácsa örömmel áll rendelkezésünkre.

Augusztus 17-e hete már karneváli hét Debrecenben, a minden évben

nagy sikerű Virágkarneválra hivatalos csoportok a város közterein,

utcáin szórakoztatják a város lakóit és a szép számmal érkező turistákat.

Így akár a toronytalálkozót követően maradhattok is a gazdag programmal

kecsegtető hosszú hétvégére.

A szállásfoglalást már most érdemes elkezdeni, hiszen a fesztivál nagyon sokakat vonz.

Kéretik a naptárba bevésni ezt a dátumot!

A további részletekkel hamarosan jelentkezünk!

Az eddig kapott jelzések és jelentkezések alapján elindítjuk a szokásos táblázatunkat.Azoknak a nevét is beírtam, akik tervezik, de később adnak végleges választ vagy létszámot, hogy az utazásokat, akár egymással összebeszélve, meg tudjátok szervezni.

A forgatókönyvet és az előadások sorrendjét később állítjuk össze, a jelentkezések és az előadandó művek ismeretében.

A Hotel Óberster ( Debrecen, Péterfia u. 49.sz.) lovagtermében lesz hely és lehetőség a saját kötetek kipakolására, ajándékozására, árusítására, tehát aki teheti, hozzon magával nyugodtan.

Lehetőséget biztosítunk azoknak is, akik hangszeres kísérettel adják elő verseiket, dalaikat. Ilyen igényeiteket jelezzétek felénk.

A vacsora 3000,- Ft-ba kerül, ami egy pecsenyére sütött csirkecombot, egy rántott szeletet, rizs és sült burgonya vegyes köretet és hozzá savanyúságot tartalmaz. A teremben folyamatosan üzemel az italpult, ahol mindenki a saját igényeinek megfelelően fogyaszthat bármit (ezt mindenki maga fizeti).

A gyomorkényeztető szokásunkat itt sem adjuk fel: a saját készítésű sós és édes sütemények garantáltan lelkes fogyasztókra találnak.

Megkezdődött a visszaszámlálás. Már csak egy hónap, és találkozunk. A táblázatba beírtam azoknak a nevét is, akik még nem adtak végleges választ, de készülnek. Így, ha valaki felfedez a nevek között olyat, akivel már rég szeretett volna találkozni, akkor készülhet rá.

A TALÁLKOZÓ forgatókönyve

 

14:00          KAPUNYITÁS

 

15:00          MEGNYITÓ

            – Köszöntő – Serfőző Attila

 

– A program rövid ismertetése: Bereczki Gizella

 

– A toronyalapító „megidézése”  

                        Előadó: Erdélyi Márta

 

– Verő díjak átadása, a díjazottak bemutatkozása

         

– A Verő díjasok alkotásai hangzanak el:

 AZ ELHUNYT SZERKESZTŐNKRE, PÁPAY ARANKÁRA emlékezünk:

       – A szeretet bátor című elbeszélését Nagy  Horváth Ilona tolmácsolja.

      – Bereczki Gizella búcsúzik a 7torony nevében.

 15:30-tól FELOLVASÁSOK

M. Fehérvári Judit: Nagyapám még

                             Előadó: M. Fehérvári Judit

  Thököly Vajk           Itthon vagyok         

                                   Előadó: Thököly Vajk

 Kislaki László: Adventi séta Dorisz nénivel

                                         Előadó: Nagy Horváth Ilona

 Péter Erika: Paletták  Előadó: Péter Erika

 Thamássy Nagy Géza:     Ki vagy Te  Előadó:Konyári Mónika

 Csillag Endre           6316 karakter    Előadó: Csillag Endre

 Ernst Ferenc: Olvasat 

                                               Előadó: Serfőző Attila

Radnó György: Mindig és sohasem      

                                   Előadó:: Péter Ildikó

 

S Z Ü N E T

 

Nagy Horváth Ilona                          vers     

                             Előadó: Nagy Horváth Ilona

 Mester Éva: Ahol élek Előadó: B. Mester Éva

 Borbély Katalin: A kényelem Előadó: P. Borbély Katalin

 Konyári Mónika: Amíg pihensz  Előadó: Konyári M.

 Koosán Ildikó:    Nyári fotók         – Előadó: Illyés Péter

Bereczki Gizella: Cirkusz  Előadó: Bereczki Gizella

(Vandra Attila: A bosszú  Előadó: Vandra Attila

 P. Tóth Irén:  Üzenet    Előadó: P. Tóth Irén

 Vaskó Ági: Téli anziksz         Előadó: Bereczki Gizella

 

18:00-tól    KÁVÉHÁZI BESZÉLGETÉS

 riport Serfőző Attilával

  • Aki kérdez: – Nagy Horváth Ilona és a közönség

 Terveink szerint ezt követően vacsora, majd kötetlen beszélgetések, koccintások, ismerkedések.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 év 14 komment
ADY

Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e Ady Endrét vagy sem. Addig a napig vívódtam magamban, amíg egy irodalom óra megadta a választ.

         Györgyi néni, a magyar tanárnőm, erőteljes mozdulattal vágta ki a tanterem ajtaját, majd fejedelmi tartással a tanári asztalhoz hömpölyögve, lecsapta az osztálynaplót, és így szólt:

         — Ma Ady Endréről kell beszélnem, akit utálok, és tehetségtelennek tartok, de mivel Önöknek ez érettségi tétel lesz, kénytelen vagyok foglalkozni vele.

A szavait alátámasztotta az arcán leplezetlenül kimutatott undor, melyet a harcsaszájhoz hasonló ajkai hitelesítettek.

         No, ekkor helyre billent bennem az elhatározás: imádom Adyt. Mert aki Györgyi néninél ilyen reakciókat váltott ki, az bizonyosan nagyon szuggesztív és rendkívüli költő lehet, tehát az én kamasz lázadó, igazságkereső lelkemhez közel áll.

         A tanárnő betartotta ígéretét. Három irodalom órát szentelt a tanmenetnek megfelelően a költőnek és műveinek, egy perccel sem többet, és bár verseihez nem fűzött a tankönyvtől eltérő megjegyzéseket, de Ady magánélete érezhetően irritálta.

Az életrajzi adatoknál nem fukarkodott a szifiliszes jelzőkkel, sugallva, hogy megérdemelte a sorsát.

         Nem értettem, honnan ez a düh? Miért gyűlöl egy zsenit, akinek minden versében ott a tűz, vagy a vágy, vagy a tapintható fájdalom?

         Ma már tudom az okát. Nem csak a nyugdíj előtt álló, elfáradt és belefáradt pedagógus dühe volt ez, hanem magánéletének kudarca is. A férje elhagyta még friss házasként, állítólag csapodár életet élt. Adyban talán visszaköszönt a hűtlen házastárs alakja, amitől nem tudott elvonatkoztatni.

         Ezzel együtt és épp ezért köszönöm neki Adyt. Miatta ástam bele magam ennek a költőfejedelemnek az életébe, égtem vele együtt verseit olvasva, és tudtam szerelmemmel szavalni a „Párisban járt az ősz” sorait egy kis vendéglő asztalánál az első randevúnkon.

 

2 év 19 komment

Hóvirág bókol lábam előtt,

indulok oda, hol a türelem végtelen,

a várakozás mindennapi teendő,

s ha gyermek vagy unoka betoppan,

redőt simít arcukon az öröm.

Házi áldás nem díszeleg a falon,

üzenetét szívükbe hímezték,

hűséggel őrzik ma is az otthont,

a kétkezi szentélyt,

a szülői szeretet kályhamelegét.

 

Aranyszín húsleves gőzöl a tűzön,

a sütő pirongatja kedvenc rétesét,

s bár ügyesen kezelik a modern telefont,

lelkükben a múlt,

mint örök ómen, elevenen él.

 

A  gyermek soha sem nő fel,

szájukon a kislányom, kisfiam

önkéntelen szavak,

 rég vágyott ajándék a dédunoka,

ha apró kezével a ráncos nyakban matat.

 

Ők az én templomom,

a fáradhatatlan áldásosztók,

hitükből merítek minden nap erőt,

aggódva figyelem sajgó tagjaik,

ahogy vállukat nyomja a kiszabott idő.

 

 

 

 

 

 

 

 

2 év 12 komment

Nem tudok más lenni,

ahogy te sem…

sejtjeinkbe medret vájt a szenvedély,

öledben a tagadás béna fogoly,

szerepet téveszt a mámor,

s a hűvös ész.

Mint Hold vonzását az óceán,

lelked áramlását figyelem,

s ha vad hullámok tánca elül,

magam szívedben újra meglelem.

 

2 év 12 komment

fotó: internetről

2 év 3 komment

<p

2 év 18 komment

Listával a fejemben és a zsebemben sietek a bevásárlóközpont felé. Út közben újra átgondolom a karácsonyi menüt, nehogy kimaradjon valami alapanyag vagy fűszer.

            Szeretem a karácsonyt. Együtt lesz a családom, a lányaim, vejeim, kis unokám, szüleim, öcsémék. Igaz a készülődés olykor kaotikus állapotokat eredményez a lakásomban, főként a konyhámban, de az ünnepre minden kisimul.

            Épp a kacsacomb körül forognak gondolataim, amikor rám köszön egy rég nem látott volt kollegám. Nyugdíjas korára elvakult természetfotóssá vált, olyanná, aki képes órákig mozdulatlanul feküdni egy bokorban, vagy görcsbe ránduló lábakkal kivárni egy fa mögül a megfelelő pillanatot, amikor lencsevégre kaphat egy különleges életképet a nemzeti park valamely védett pontján. Az eredményeket, a fotókat a facebookon közzé is teszi, nagyon tetszenek.  Rövid beszélgetés után boldog karácsonyt kívánok, amire csak legyint.

            — No, az nem lesz! A lányom külföldön él, s nem is jön haza karácsonyra, a feleségem beteg már majd tíz éve. Minek is jönne, itthon semmi sem változik —, s az addig csillogó szempár elborul.

            Sajnálom, de futok tovább, már megtanultam, nem lehet mindenkin segíteni.

            Néhány lépés után egy rosszul öltözött, botjára támaszkodó öreg férfit pillantok meg. Az utca végén, a járdán, épp a templom sarkánál a markát tartva áll, a hideg ellenére pucér nyakkal. A velem szemben jövők sorra rakják kérő tenyérbe az „adományaikat”, de közben szinte rá sem néznek. Nem látom, hogy bárki megállna, szólna hozzá, vagy megkérdezné, miért kéreget, mi a gondja. Pedig nem hajléktalan, nincs csomagja. Valószínűleg elfogyott a kevéske nyugdíja – ha van egyáltalán -, s méltóságát rég levetve kér segítséget.

            — Visszafelé majd én is teszek pénzt a reszkető tenyérbe, s beszélek vele, ha engedi — fogadom meg.

            A bevásárló központban tervszerűen, a listámhoz ragaszkodva töltöm meg a kosaramat. Megfogadom, nem csábulok el a kihagyhatatlan akcióktól, a csak most, csak nekem szóló jobbnál-jobb összecsomagolt ajándékoktól.  

            Minden kasszánál hosszú sor kanyarog. Várakozás közben figyelem az embereket, és elmélkedem.

            Néhány nap és újra vége egy évnek. Jönnek a számvetések, fogadalmak, jóslatok. Az életünk, olyan, mint egy sok ismeretlenes egyenlet — olvasom egy újságban. Milyen igaz. Van-e szerepe benne a szerencsének? Szilveszter táján ez a kérdés is előtérbe kerül, hiszen a kormos arcú kéményseprőn keresztül, a kurta farkú szerencsemalackákon, ráolvasó versikéken keresztül mindenféle „mágia”előkerül, hogy az újévben bevonzza életünkbe a jó dolgokat.

            Vajon hogy került a templom elé a bácsika? Hogyan sodródott ebbe a szomorú helyzetbe?

            Nagynevű tudósok, szakemberek foglalkoztak és foglalkoznak a siker, a szerencse anatómiájával. Elemzéseik szerint nem felsőbb erőkön múlik, hanem saját döntéseinken. Egy megküzdési stratégia, amellyel a váratlan helyzetekre, lehetőségekre reagálunk. Észrevesszük-e az esélyeket és élünk-e vele, vagy elengedjük őket? Szerintük senki sem szerencsésebb vagy szerencsétlenebb a másiknál. A siker tanulható, csak ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból.

            Végre fizetek, pakolok, és elégedetten cipelem a szatyraimat. Indulhat a főzőverseny.

A bácsika már nincs a templom előtt. A kikészített pénz és a kérdéseim velem maradnak.

            Mit hoz a 2018-as év? Nem tudom megjósolni, de a statisztikák ellenére, kinéztem egy helyes grillázsmalacot a cukrászdában, amit a szilveszteri bulin a barátaimmal feláldozunk majd a szerencse oltárán.       

 

 

 

Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...
Lektorok csoportja