Bereczki Gizella - Libra : ADY

Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e Ady Endrét vagy sem. Addig a napig vívódtam magamban, amíg egy irodalom óra megadta a választ.

         Györgyi néni, a magyar tanárnőm, erőteljes mozdulattal vágta ki a tanterem ajtaját, majd fejedelmi tartással a tanári asztalhoz hömpölyögve, lecsapta az osztálynaplót, és így szólt:

         — Ma Ady Endréről kell beszélnem, akit utálok, és tehetségtelennek tartok, de mivel Önöknek ez érettségi tétel lesz, kénytelen vagyok foglalkozni vele.

A szavait alátámasztotta az arcán leplezetlenül kimutatott undor, melyet a harcsaszájhoz hasonló ajkai hitelesítettek.

         No, ekkor helyre billent bennem az elhatározás: imádom Adyt. Mert aki Györgyi néninél ilyen reakciókat váltott ki, az bizonyosan nagyon szuggesztív és rendkívüli költő lehet, tehát az én kamasz lázadó, igazságkereső lelkemhez közel áll.

         A tanárnő betartotta ígéretét. Három irodalom órát szentelt a tanmenetnek megfelelően a költőnek és műveinek, egy perccel sem többet, és bár verseihez nem fűzött a tankönyvtől eltérő megjegyzéseket, de Ady magánélete érezhetően irritálta.

Az életrajzi adatoknál nem fukarkodott a szifiliszes jelzőkkel, sugallva, hogy megérdemelte a sorsát.

         Nem értettem, honnan ez a düh? Miért gyűlöl egy zsenit, akinek minden versében ott a tűz, vagy a vágy, vagy a tapintható fájdalom?

         Ma már tudom az okát. Nem csak a nyugdíj előtt álló, elfáradt és belefáradt pedagógus dühe volt ez, hanem magánéletének kudarca is. A férje elhagyta még friss házasként, állítólag csapodár életet élt. Adyban talán visszaköszönt a hűtlen házastárs alakja, amitől nem tudott elvonatkoztatni.

         Ezzel együtt és épp ezért köszönöm neki Adyt. Miatta ástam bele magam ennek a költőfejedelemnek az életébe, égtem vele együtt verseit olvasva, és tudtam szerelmemmel szavalni a „Párisban járt az ősz” sorait egy kis vendéglő asztalánál az első randevúnkon.

 

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Bereczki Gizella - Libra 80 Írás
Bereczki Gizella a nevem, Debrecen a legkedvesebb tartózkodási helyem. "Mindenevő" vagyok, ha irodalomról van szó. Magam is szivesen írogatok, főként hangulatok ihletnek meg. Hiszek Gárdonyi Géza szavaiban: "Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelthet a szívekben."