Címe:Lázas nyár
Lázas nyár van,
Most minden eső Isten,
de átok, ha esik négy nap
utána hőség, más nincsen.
Árnyékban is a fok negyven,
falakon lógó ládák zúgnak,
hogy kondenzvíz csepegjen,
közben Föld meleget ad Napnak.
Csak fenséges fák dolgoznak,
a tó vize forr fel fél-magába,
fizetős felek pancsolnak,
lehűlnek testek, sosem a vágya.
Címe:Hajnali kép
Szikrázva ébred a hajnal
tűzfészkéből rebben a szél,
rózsaszín felhők úsznak az égen,
a horizonton, még ott a derengés.
Jég uralja a hófödte tájat
fénylő csillámtól hemzseg a rét,
a maró hideg a téli világból,
rád teríti köntösét,
látod a tájban,
a dobbantó szarvast,
patája nyomán roppan a jég,
leheleted dermedten hull le,
érzed, hogy fölötted áldott az ég,
mert bár ott vagy a hóban,
a téli hidegben
és körötted, csak a sikító messzeség
Te mégis tudod, hogy valójában,
fent ülsz, az Úristen tenyerén.
Címe:– alkudozós –
(1)
Uram, az hogy én vétkeztem
egészen világos. Bocsánat-
kérésem hozzád elért? Ki tudja,
hogyan érkezett a magasba…
azóta kevesebb csillagot hordoz
éjszaka az ég.
(2)
Hogy megbánás van bennem,
tisztasor ez is, mégis érint vala-
mennyi árny – Nem lehet, hogy
sokkal nagyobb a bűnöm az
elkönyveltnél, és ezért marad
válasz nélkül folyton az imám?
(3)
Mentségemre legyen, hogy nincs
mentségem, s így nyilvánvalóan
hiánytalanul kerek ez az egész
bűn. Talán tenyeredbe illik éppen
– Elvetnéd tőlem messze, addig
amíg van némi erőm?
(4)
Foghatnám másra az egészet, de
akkor magam helyett szennyeznék
be mást, meg aztán te úgyis tudnád,
hogy hazudok, csak megerősíteném
ezzel a másik igazát.
(5)
Nézd, én most tehetetlenségem okán
találgatom, hogy a te szemedben mi
lenne számomra jobb, de elfáradtam
találgatásaimba – most aztán már
tényleg legyen meg a te akaratod!
(Csak még egy félártatlan kérdés; te
vissza tudod csinálni a tettem? Mert
akkor már bátran tartózkodnék attól,
amit elkövettem.)
