Archív Napi Versek

                    
                    Nyomtatás
                    
                


 
Címe:– lényeges – Szerző: Kőmüves Klára


Mások is érzik igyekezetét a

természetnek, amikor tartós

esők után a hajtások a talajból

kitörnek? Látják mély alázatát

a drága földnek, midőn darássá

morzsolódva minden fűszálat

ölelnek? Elképzelik az apró

kavicsokat, miként torlódnak

a mélyben csikorogva össze,

hogy könnyebbé váljon a füvek

világrajötte? Gondosságát érzik

a fénynek, mi látatlan hisz a fák

gyökerének, s hogy óvatosan

simogatva az ágat – jó dajkája

az almavirágnak? Ismeri más is

azt a bizalmat; ha pompájában

megy le a Nap, sugarában fürdik

a hegyvonulat? ….és este, ha jő

már csillag az égre, vajon hálát

adnak-e mások is érte?


 
Címe:Vagyok Szerző: Halász Enikő


Csak árnyék vagyok a falon,

lekapcsolt lámpa fényének lenyomata az asztalon,

hold udvara a fellegek között,

emlékkép a múltból, mi a jövőbe költözött,

a ködben eltűnő lélegzet,

dobbanás hiánya lüktető szívedben,

lét, a léttelenség peremén,

határvonal,

ébrenlét és álomkép szélén

én vagyok a letűnt pillanatod,

a rendetlenség, mi magába öleli az asztalod,

a kopott radír, mi ismeri minden titkodat,

a függöny széle mi kicsit megszakadt, az ágyad, mi befogadja testedet,

a kedvenc képed körüli keret,

vagyok, a belőled jövő ébredés,

fény, árnyék, létezés.


 
Címe:Ünnepi ruha Szerző: Vaskó Ági


Könnye hull az ólomszürke égnek,

a böjti szelek virág ruhát tépnek,

s míg a szirmok dideregve halnak

a csendes percek emlékeket csalnak:

a felderengő napfényes napok

feledtetik, milyen fáradt vagyok.
Feledtetik, hogy ráncot gyűrt a vám,

hogy szürke lett a szivárvány ruhám,

hogy lassú léptem fűszálat se sért,

hogy utam végén nincsen már miért.
Jöjjetek hát ezüst hajnalok –

hadd szóljanak a szívből jött dalok,

hisz anya voltam, tejszagú puha,

Istenadta, ünneplő ruha.