Címe:Petőfi megtalált verse
Régesrég jár énrólam egy monda.
Iskolában azt tanítják rólam:
harcoltam a szabadságért hajdan,
kerültem is emiatt nagy bajba;
Segesvárnál ott a csatatéren,
hazámért hullajtottam a vérem.
Holttestemet sehol nem találták,
ott a mezőt bármerre kapálták.
Azt terjesztik rólam sok-sok éve,
– tudja minden iskolás betéve -,
eltűntem és hősi halott lettem,
ott és akkor leheltem ki lelkem.
Nos most Barguzinból írok néktek,
ide hurcoltak a muszka népek,
itt pedig én új életre kelvén,
mert hát végül is én költő lennék,
költő nem pusztul el zajos harcban,
lelkem tüze újra ömlött dalba.
Alekszander Petroviccsá lettem,
Annuskába is belé szerettem.
Kisfiunk is született rá évre,
itt halok meg, itt lesz síremlékem.
Címe:Útravaló
Jöttem a szokott útvonalamon,
faluk sorjáztak, s elmaradt a nyom,
csak néződtem a májusfák helyett,
a hűlve hagyott gólyafészkeket.
Valami történt. Félőzték a fák
a Nap erőtlen, gyönge sugarát,
a repce sárga táblákat regélt,
és fújdogálva szusszant, ami élt.
Az égbolton volt csak egy kék kalap,
s míg hunyorgott sok felhőfolt alatt,
az Isten bámulózott valahol,
egy simlisapka árnyéka alól.
Címe:HOMOKVÁR
M. Laurens
HOMOKVÁR
Játszottunk mi papás-mamást,
nem ismertük még a blamázst,
homokvárat építettünk:
és még önzetlen szerettünk.
Nem törtük a fejünk rajta,
ugyan ki a magunkfajta,
homok pogácsákat ettünk:
és még mindenkit szerettünk.
Kinevettek kamasz csajok,
hogy még csak fiúcska vagyok.
S homokvárunk eltemettük:
felnőttünk, és mást szerettünk.
Már nem játszunk papás-mamást,
megismertük rég a blamázst,
gyermek létünk elfeledtük:
oly régóta nem szerettünk…
Budatétény 2019. április 27.
