Címe:– nélküled – Szerző: Kőmüves Klára



 

 

Nélküled csak olyan vagyok,
mint az éjszaka, ami levetkőzte
a csillagköntösét, mert
szerelmet vallott a felhőknek
s azok betakarták a fényt.

 

Hiányodban elárvulok,
mint a legmagasabb hegyek,
amit ember nem lát,
de ő megcsodálja a repülőgépeket.

 

Nélküled csak egy sivatag a szívem,
homokdűnék széljárta otthona,
mi életeken át vár az esőre,
de az nem érinti meg soha.

 

(Néha azt hiszem, hogy csak egy harmatcsepp vagyok és

  ha nélküled kell élnem a földön – inkább felszáradok.)


 



Címe:Válaszkeresőben Szerző: Böröczki Mihály - Mityka



Még most is idelátom az apámat,
ahogy ott feküdt, súlyos hófehérben,
a lélegzete már magába fáradt,
és megszakadt a nagy menekülésben.

Az időt érzem, ahogy összeroskad,
a gerezdjei tartják még a testet,
a fény kitépve, s nem tudja a mondat,
hogy betűt írjak hozzá, vagy keresztet.

A fejem teng-leng óvón balra-jobbra,
a szó elhagyja megadón a számat,
a semmit szorongatom két marokra,
és ujjaim közt keresem apámat.

A hűst tapintom, hidegét is érzem,
s a csöndnek mintha Everestje nőne,
és keresi a tollamban a tinta,
hogy hová tűnt az én apám belőle?

A nyitott kérdés harminc éve izgat,
az élő képek nyíló zöldben járnak,
s egy fölfoghatatlan világban bíznak,
mint gyökerei a száradó fának.



Címe:Ünneplőben ragyog Szerző: Z. Konkoly Juci



 

Ünneplőben ragyog…

Lassan fagyot harap
a ködös reggel,
hideg szelet kaszálva
érkezik a november.
Temetőkertben virágok,
szirmukon dércsipkék,
gyertyafényben keresnek
enyhülést.
Hűvös van, mégis
ünneplőben ragyog a
temető… 

Tisztelet és csend hangja

tölti a teret, édesapám
némán üzenek neked.
Hangtalan imám
remélem megtalál,
szeretetköntösét rád fonja,
e gyertyaszál.