Mese

Volt egy kislány, Zsuzsinak hívták. Nagyon szeretett a nagymamája virágoskertjében játszani, mert itt annyi érdekes dologgal találkozott. Percekig nézegette a szebbnél szebb virágokat, és a kispadon ülve hallgatta a fákon csicsergő madarakat. Nyáron, amikor szülei dolgoztak, a nagymamája vigyázott rá. [… Tovább]

Amit most mesélek nektek, az nagyon régen történt. Valójában már mindenki elfelejtette, és senki sem emlékszik rá. Volt egyszer egy szép rózsabokor az erdő szélén, messze minden lakott helytől. Ember arrafelé sohasem járt, vagy csak nagyon ritkán. Csak a közeli [… Tovább]

Távol a falutól volt egy nagy erdő. A lakói a madarak elnémultak a más állatokkal együtt védelmet kerestek a hideg elől. Kihalt volt a vidék, mintha senki sem lakná. Pedig tavasszal és nyáron zengett az erdő a nagy ricsajtól, akkor [… Tovább]

A Mikulás házában minden készen állt az indulásra. Az istállóban a rénszarvasok már türelmetlenül várták, hogy befogják őket a szán elé, amely telis teli volt mindenféle játékkal, csokoládéval, cukorkával, amit a Mikulás elvisz minden jó kisfiúnak és kislánynak. A Mikulás [… Tovább]

Volt egy nagyon távoli ország, ahol a rózsák emberi alakot öltöttek, és jártak – keltek ugyanúgy, mint mi. Volt kezük és lábuk. Nem kellett egy helyben állniuk, mehettek, ahová csak akartak. Gyönyörű házakban laktak, amelyek szobáiban rózsaillat terjengett. Hatalmas és [… Tovább]

Busta volt az erdei tó legokosabb békája. Az egyetlen a fajtája közül, aki elvégezte az iskolát. Legalábbis a saját híresztelése alapján, mert a valóságban csak egy napig járt oda, de mivel a gólyák az egész tanítási idő alatt vágyakozva néztek [… Tovább]

 Nagy szárazság volt. Már hetek óta a környéket elkerülték az esőfelhők. A földek vízért rimánkodtak, s rajtuk a növények szinte élettelenül hulltak alá. Mindenki az eget kémlelte, vajon, mikor nyílnak meg az ég csatornái, és varázsolják újból üde zölddé a [… Tovább]

( Sün Laca kalandjai meseregényem ötödik része) Véget ért a meleg nyár, s egy nap a falu felől különös csengőhangra lett figyelmes Sün Laca. Eddig még sohasem hallotta ezt a csengettyűhangot. Sokkal más volt, mint, amikor harangoztak a faluban. Ennek [… Tovább]

( Sün Laca meseregényem negyedik része) Egyik nyár-végi nap délutánján Sün Laca engedélyt kért édesanyjától, hogy meglátogassa barátait a kerítésen túli, közeli kertben. A ház bejáratánál lévő lépcsőn furcsa dologra lett figyelmes. Még ezt sohasem látta itt. Pedig már néhányszor [… Tovább]

A három testvér, Okoska, Butuska és Röfi békésen éldegélt együtt, gazdájuk jó erős ólat készített nekik, védve őket a ragadozóktól. Éppen a reggeli moslék elfogyasztásához készültek, mikor egy erős kopogásra lettek figyelmesek. – Ki az? – kérdezte Butuska. -Csak én [… Tovább]

(Sün Laca meseregényem harmadik része) A süngyerekek kint az udvaron játszottak. Szép, augusztusi délután volt. Egyszer csak Sün Laca édesanyjához szaladt, és mondta: –   Édesanyám, az emberek gyakran kirándulnak. Mi miért nem? Olyan jó lenne egyszer, ha mi is elmennénk [… Tovább]

Eszter odaért az óvoda kerítéséhez és a hinták mellett megpillantotta Áronkát két másik kisfiú társaságában. Láthatóan el voltak foglalva valamivel, így kíváncsian közelebb ment hozzájuk. Megborzongott attól, amit látott. Kisfia kezében egy megtermett házi légy kapálózott és éppen maradék szárnyától [… Tovább]

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy majdnem kerek erdőben a zöldellő tisztás közepén egy takaros kis lóistálló. Az istállót, ahol tizenegy ló lakott egy házaspár alakította ki saját elképzelése és kedve szerint. Az istálló tulajdonosai gyermekkoruk óta lovak [… Tovább]

( Sün Laca meseregényem második része) –  Édesanyám, elmehetek játszani a szomszédba a cicakölykökhöz? – kérdezte Sün Laca, amikor elfogyasztottak egy jókora almát, amelyet apja hozott a hátán tegnap este. –  Igen, elmehetsz, de jó süni legyél. Hadd nézzem, hogyan [… Tovább]

Régimódi mese. II. rész. Mihók jól ismerte a kertet, minden kis csengőjének hangját, megkülönböztette őket egymástól. Azt is észrevette, ha valamelyik nem a megszokott hangon szólt. Ilyenkor biztos volt benne, hogy annak a kis csengőcskének valami baja-betegsége van. Az öreg [… Tovább]

Régimódi mese írta: Koosán Ildikó Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves szép kis királylány. Bizony, mindenki megcsodálta szépségét. Még a Nap is megállt, égi útján úgy dél tájban, hogy megnézze, mit tesz a világszép leány. Még hogy [… Tovább]

( Unokatestvéremnek, Pirinek emlékül) Az egyik szép, nyári délután Sün Laca szülei megkérdezése nélkül, elindult, hogy felfedezze a világot. Még sohasem járt a vackukon kívül. Mindig édesanyja után bandukolt, aki óva intette, hogy nem szabad elcsavarogni, messzire menni a vackuktól. [… Tovább]

Hol volt, hol nem volt egy kicsike tó partján a sűrű nádasok között élt egy béka. Állítólag olyan szépen tudott énekelni, hogy mindenki megcsodálta. A közeli faluban élő emberek, nyári estéken, kiültek a házuk elé a kispadra, és ott hallgatták [… Tovább]

–  Apa! – szólalt meg a kicsi sárkányfióka egyik délután, amikor édesapjával sétálgatott a közeli erdőben – Miért kell egy sárkánynak az embereket ijesztgetni, és elrabolni a királykisasszonyt? Nem lenne jobb békességben élni velük. Menjünk az emberek közé, és kérjük [… Tovább]

Egyszer nagyon régen, amikor még a Földön mindenki ismerte a másikat, egy kicsi faluban élt egy özvegyasszony a mihaszna fiával, Jankóval. Jankó egész nap csak a legyeket kergette a térdén, amint unatkozva üldögélt a ház előtt a kispadon. Anyja nem [… Tovább]

Hajdanában, nagyon régen Meseország közepén volt egy kicsi falu, ahol az emberek színes sipkát hordtak éjjel – nappal. Sipka nélkül még az udvarra sem mentek ki. Akinek a feje pörén volt, az csak idegen lehetett, és a helyiek kinevették, megszólták. [… Tovább]

Pannának volt egy piros, fodros szoknyája. Nagymamája varrta neki. Olyan szép volt a szoknya, hogy az egész faluban nem akadt párja. Mindenki megcsodálta, és irigykedve nézte, ha Panna végiglejtett benne az utcán. A fodros szoknya nem csak szép volt, de [… Tovább]

Az én életem egy kis faluban kezdődött, egy kicsi ólban, ahol már nagy volt a sürgés- forgás. Mindenki várta a megérkezésünket. Egy szép meleg nyári napon ez meg is történt. Malac társaimmal végre világra jöttünk. Én voltam az utolsó. Sajnos [… Tovább]