Mese

Gonosz lángocska

 Nagy szárazság volt. Már hetek óta a környéket elkerülték az esőfelhők. A földek vízért rimánkodtak, s rajtuk a növények szinte élettelenül hulltak alá. Mindenki az eget kémlelte, vajon, mikor nyílnak meg az ég csatornái, és varázsolják újból üde zöldé a [… Tovább]

Mese

A furcsa rokon

( Sün Laca meseregényem negyedik része) Egyik nyár-végi nap délutánján Sün Laca engedélyt kért édesanyjától, hogy meglátogassa barátait a kerítésen túli, közeli kertben. A ház bejáratánál lévő lépcsőn furcsa dologra lett figyelmes. Még ezt sohasem látta itt. Pedig már néhányszor [… Tovább]

Mese

A három kismalac

A három testvér, Okoska, Butuska és Röfi békésen éldegélt együtt, gazdájuk jó erős ólat készített nekik, védve őket a ragadozóktól. Éppen a reggeli moslék elfogyasztásához készültek, mikor egy erős kopogásra lettek figyelmesek. – Ki az? – kérdezte Butuska. -Csak én [… Tovább]

Mese

Esti mese

Eszter odaért az óvoda kerítéséhez és a hinták mellett megpillantotta Áronkát két másik kisfiú társaságában. Láthatóan el voltak foglalva valamivel, így kíváncsian közelebb ment hozzájuk. Megborzongott attól, amit látott. Kisfia kezében egy megtermett házi légy kapálózott és éppen maradék szárnyától [… Tovább]

Mese

Mese a furcsa lovacskákról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy majdnem kerek erdőben a zöldellő tisztás közepén egy takaros kis lóistálló. Az istállót, ahol tizenegy ló lakott egy házaspár alakította ki saját elképzelése és kedve szerint. Az istálló tulajdonosai gyermekkoruk óta lovak [… Tovább]

Mese

Régimódi mese II. rész

Régimódi mese. II. rész. Mihók jól ismerte a kertet, minden kis csengőjének hangját, megkülönböztette őket egymástól. Azt is észrevette, ha valamelyik nem a megszokott hangon szólt. Ilyenkor biztos volt benne, hogy annak a kis csengőcskének valami baja-betegsége van. Az öreg [… Tovább]

Mese

Régimódi mese

Régimódi mese írta: Koosán Ildikó Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves szép kis királylány. Bizony, mindenki megcsodálta szépségét. Még a Nap is megállt, égi útján úgy dél tájban, hogy megnézze, mit tesz a világszép leány. Még hogy [… Tovább]

Mese

Békaszerenád

Hol volt, hol nem volt egy kicsike tó partján a sűrű nádasok között élt egy béka. Állítólag olyan szépen tudott énekelni, hogy mindenki megcsodálta. A közeli faluban élő emberek, nyári estéken, kiültek a házuk elé a kispadra, és ott hallgatták [… Tovább]

Mese

A kicsi sárkányfióka

–  Apa! – szólalt meg a kicsi sárkányfióka egyik délután, amikor édesapjával sétálgatott a közeli erdőben – Miért kell egy sárkánynak az embereket ijesztgetni, és elrabolni a királykisasszonyt? Nem lenne jobb békességben élni velük. Menjünk az emberek közé, és kérjük [… Tovább]

Mese

Fontos az együttérzés

Gina vagyok egy nagyvárosban élek családommal, férjemmel és két lányommal. A gyerekek a közeli iskolába járnak, és sok barátaik vannak. Én egy nagy kórházban dolgozom, belgyógyászként.. A munkám mindig rutinszerűen végeztem, a célom a helyes diagnózis felállítása, fütyültem a tiszteletre, [… Tovább]

Mese

Az igazmondó sipka

Hajdanában, nagyon régen Meseország közepén volt egy kicsi falu, ahol az emberek színes sipkát hordtak éjjel – nappal. Sipka nélkül még az udvarra sem mentek ki. Akinek a feje pörén volt, az csak idegen lehetett, és a helyiek kinevették, megszólták. [… Tovább]

Gyerekvers

Gólyák tava

Koday László azonos című festményéhez   Meseerdő közepébe’ tavacska nyílik az égre. De milyen tó? Ha látnátok! Partján bokrok, vadvirágok! És a színe? Csodaszépnek festi az est: kobaltkéknek, ahogy illik a mesébe öblöcskékkel kicsipkézve.   Az öblökben békalencsét ringat a [… Tovább]

Mese

Fodros szoknya

Pannának volt egy piros, fodros szoknyája. Nagymamája varrta neki. Olyan szép volt a szoknya, hogy az egész faluban nem akadt párja. Mindenki megcsodálta, és irigykedve nézte, ha Panna végiglejtett benne az utcán. A fodros szoknya nem csak szép volt, de [… Tovább]

Mese

A manók pénze

A manók nem mindennapi lények. Csak néhány földi halandónak adatik meg, hogy találkozzanak velük. Legtöbbször elbújnak, átváltoznak tárgyakká, apró állatokká. Sokszor nem is gondoljuk, hogy manó mellett megyünk el, mert csak kicsinyke, haszontalan tárgy kerül utunkba. Még csak arra sem [… Tovább]

Mese

Az aranyhajú lány

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren egy csodálatos országban élt egy meseszép leányzó a szüleivel. A kicsinyke házukban boldogan éltek volna, ha nem lettek volna olyan szegények, mint a templom egere. Édesapja hiába túrta egész nap [… Tovább]

Mese

Jó Reggelt!

  A Nap ásítva nyújtózott végig a horizonton, ahogy melengető sugarai egyre messzebb értek ezen a kora tavaszi napon. …- Neked örülős Jó Reggelt, Drága Lélek! – gondolta magában a kis herceg, és keresőn kémlelt az égbolt felé, mint aki [… Tovább]

Mese

A boldogság fája

Volt egyszer egy kisfiú. Áronkának hívták. Szegénynek meghaltak a szülei. Nagymamája gondoskodott róla. Áronka mindig szomorú volt. Nagymamáját sem látta nevetni vagy mosolyogni. Környezetében csak szomorú, boldogtalan emberek voltak. –   Nagymama, miért vagy szomorú? – kérdezte egyik nap délutánján Áronka, [… Tovább]

Mese

Boci, boci énekel

Mivel ugye rengeteg minden kering a morfogenetikus mezőben, ezért ami már volt, van, (és lesz) annak ott megtalálható akár a folytatása is. Vagy az előzménye. Csupán rá kell kapcsolódni a közös tudatmezőre, és kiírni onnan. Megtesszük, ami tőlünk telik. Íme [… Tovább]

Mese

Eladó bajusz

Hol volt, hol nem volt. Egyszer nagyon régen egy kicsinyke falucskában élt egy gazda. Faluban neki volt a legnagyobb és a legszebb háza. Az istállóban legalább nyolc tehén és három megtermett bika volt. A kocsiját négy tüzes paripa húzta, ha [… Tovább]

Mese

Piskóta és az eltűnt számok

A kép Piskóta figurája. Illusztráció: Szűcs Mónika Galamb Gerzson, – aki munkáját tekintve postásként dolgozott a Mesélő Erdőben. Arról volt híres, hogy nála gyorsabban és pontosabban senki sem kézbesítette a küldeményeket a Mesék Csodálatos Földjén – tanácstalanul toporgott Piskóta sátra [… Tovább]