Altamira nem ügyelvesemmilyen szabályralebben a kézs egyetlen lendülettelmegfesti a gerincet lüktetni kezd a kő márt alakul a szarva szügy a lábféleleme zabolázzaa rettegett bölénybikát hátralépnézi az állatotmelyet úgy ejtett elhogy emlékeibőlösszerakott itt-ott javít kicsitlekaparelsimít a fáklya csonkig égett indulde visszaléps [… Tovább]
Mese gyerekeknek is. Fenn, a mennyországban nagy buli készül, Viharnak ünneplik a születésnapját. Az angyalok reggel óta tüsténkedtek, hogy minden rendben legyen, az összes növényt virágba borították, a bimbókra rásegítettek, hogy teljes szépségükben pompázzanak kinyílva, kényelmes pázsitfotelekkel rendezték [… Tovább]
híresen jól főzött anyám és tényleg híresen de az ő spenótját sem szerettem Te csak azután tanultál főzni hogy összejöttünk már ízlik a spenót előtted csak kalandfilmek autók, bunyók, jó csajok miért is kéne valamiről szólniuk most már akkor is [… Tovább]
Szemeid szépen hazudnak,belevonzanak az őszbe,naiv vándor ott ragadsz,hiába vagy társadalmunk hőse. Mert akinek lelke van,azt kitaszítják egy időre,ami kell, az a vad:a riadtsága, húsa és a bőre.
Kopogtál – ajtót nyitottam csak a szél fetrengett a köveken pille szállt bokorra halkan reccsent egy fűzfaág bennem is kettétört a tegnapot tartó rózsaág * Kiáltottad – megyek a szél elhozta hangod én rajzoltam arcomra napot te csillagot küldtél de [… Tovább]
Pulzáló kapillárisaimon átSürget a vágyLegbelül tüzesen izzik a parázsSzikrázva szállKívül van a szabadság, megszületikA mutatványBizsergő végtagjaim sietősenKeringőznekMegállítani őket én sem tudomNem akaromÖnálló életet élnek izgulvaA ritmusraFáradtságot egyhamar nem ismerveNem pihenveKaronfogva a mámor pillanatátÉjszakákon átÁtsuhanva a légüres terekenTáncolj velem
Ült az egykedvű padon, s nézelődött a színes parkba, a semmi őszbe. Lassan fázni, szürkülni belül, mitől? A költőbronzszobrával kezdettbeszélgetni a csendről, ahogy átéli a nemlévőt, amitulajdonképpen az úti zajoktól nyert értelmet, témát,meg pár járókelő, ajkukmozgatva, sajátos lendületű gesztusok, testbeszéd.Tarkóján végighúzta kezét,egy időre ösztönösenkényelmesebb üléspozíciót vett fel, [… Tovább]
Szerteszét hulló tükörcserepek, szikrázva szórják szét a lelkemet. Tökéletes tán többé nem lehet, megtörve adják vissza képemet. Tejfehér ködben úszó gondolat, szomorú, magányos hangulat. Szememre sűrű könnyfátyol szalad. Éjsötét, mosolytalan a világ, minden sivár, bánatbarnák a fák. Hiába néz a [… Tovább]
lehettem volna bátor és merész bölcs tanok hangos szószólója is lehettem volna ha megtalálom Ariadne fonalát de nem lelem ma sem az utat ami e bűnös világ labirintusából – ahol a szelíd hang üvöltő visszhanggá váló gyűlöletbeszéd a mosoly vicsorgó [… Tovább]
sokszor nem az a baj, ha egy vers meztelen haja csepű nyaka hosszú válla csapott orra nagy és a beszűkült szem túlsúlyos egóba néz hanem hogy jogsértő ordító eljáráshiba ha a net-színpadon ezt a nyilvánvaló tényt önnön magáról [… Tovább]
Eljön az az idő, amikor minden emlék megszépül. Mikor én első osztályos voltam, akkor bátyám már hatodikos. A hat év korkülönbség tette talán, vagy a velünk született testvéri szeretet, de mi soha nem vesztünk össze, nem úgy, mint amit [… Tovább]
Te engem sohasem szerethettél viszonzatlanul. Megmagyarázzam? Fölösleges. Szerelmet? Neked? Én?
Nagybátyám temetésére megyünk, akit fia temetésén láttam utoljára… én gondolataimmal vagyok elfoglalva. Többnyire csak temetéseken jövünk össze, és egyre gyakrabban. Ebben az évben több ismerős, rokon is meghalt. Ez mutatná, hogy öregszünk? Milyen fura is lenne, ha megállna az [… Tovább]
Bánj velembárhogyan-megbocsátom,csak te se feledd.Fátvágnakhátadon-te akkor sekapsz fejsze után. Zöldmezőkringatjákkenyerünket-add meg nekünk ma.
(A kép, Szilágyi TiborSZATMÁRCSEKEI KOPPJAFÁK 2 c. alkotása) dermedten álltamaz emlékmű oszlopainála holdkaréj bumerángjamindig visszajöttrettegtem eltalál bennem kályhákatfűtött az Életkívül Reménytelenségetetetett a Halálfekete bagoly ült fekete kopjafán „ahányat a bagoly szól annyi éved van hátra”riadtan figyeltem a bagoly szaváraés [… Tovább]
nadrágja korcát is meg kellett eresztenie, hogy azt a sok finomságot ott ne kelljen hagynia. — Felséges királyom — jelentette a hopmester —, még a nagykönyv sem tesz említést ilyen tündértörzsről. Amikor ezt a király meghallotta, igencsak vakargatni kezdte a [… Tovább]
Itt születtem… Bérceiden még arat a sovány nap, fenyvesekben mossa lágy kezét az ősz, mint ki a vágytól, ha édes csókot kap, harmatos levélen ott most gyöngyöződsz. Alant a büszke tó rezzenéstelen, kurutty’ló békanásztól elcsendesül, a nád sem [… Tovább]
Azt hiszem, ő volt az utolsó igazi luxusfeleség. Naponta többször nyomja a képembe a reklámot a tévé, én meg minden alkalommal kapkodok a pohár után, mert, mint ahogy a siketfajd dürrögés közben nem hall, én ivás közben nem hallok [… Tovább]
Vasbányai Ferencnek, szeretettel A budapesti József Attila Gimnázium 1969-ben érettségizett IV/C osztályának találkozóit megörökítő albumban 1992 óta kézíratként olvasható, és a Héttorony oldalára 2009 októberében feltöltött azonos című szövegem (https://www.7torony.hu/content.php?c=25170) 25-ik évfordulós, „jubíleumi” változata. tarkódon égtájak célkeresztje gesztusaidra vetkőzik [… Tovább]
Leszek-e mondd a szerelem lektora,kutathatom-e lángját olyan mélyen,mint engem kutat ősi szenvedélyem,s lesz-e sorsom hozzákötve… örökre?Leszek-e óh, a szerelem írnoka,vajon magába nyel, vagy eltaszít,és ha le merném jegyezni arcait,elbolondít, vagy inkább megvadít?Tudom-e majd, ha emésztő lángjaihamuvá égették kiaszott lelkem,vagy [… Tovább]
Ha esőcsepp lehetnék… Magához húz a megfakult balkon, csendes eső kopogtat az ereszen, ott nótáját húzza vékony szálon, táncol végig lassan fém ékeken. Még most is a tegnapokba vágyom, hol nászba hív az éji muzsika, most feslett szót rejt [… Tovább]
Könnyekben ázott, szennyes múlt, Izzadt, gyűrt ingjét levetve, Rárakódott mocskot feledve, Tisztára mosná, ami megfakult. Lélek-szövetbe tört emlékszemek, Makacs foltként rám tapadnak, Habzó jelenbe bomlanak A szívbe dörzsölt hasztalan hegek. Centrifugált valóság csavar ki, S kiöblítve, a lefolyóba [… Tovább]
„Ilyen volt boldogságom,/rebbenő jelenés,/szemvillanásnyi álom,/csillog, ragyog s enyész.” (Hermann Hesse: Pillangó) Méltósága van az éjfélnek Óvatosan oson elém az emlék A hold napfényt lop Egy forró délutánból Érzem melegét – Gyöngykacaj Gyöngypermet Lenge fűzfaágak Suttogó [… Tovább]
Őrült próbálkozás fölfelé ásni, mert senki sem hinné el, hogy láttad Isten mamuszát. Két felhő volt az, mondanák és nevetnének. Ezért inkább hallgatsz, és bíbelődsz tovább a meghibásodott csodákkal. Olyan órásmester vagy, aki ketyegést javít.
Bús, bánatos a kert, színe fakó, halott. Őszigába hajlottak a virágfejek, koldusként nyúl kelyhük meleg napfény felé, kis halálraítélt, törékeny életek. Fátyolt ölt magára szemérmesen a Nap, narancsopál fénnyel az égbolt közepén, csendesek az estek, a tücsök sem zenél, vért [… Tovább]
A folt nélküli gyapjas, szürke ég az Adria, gyönyörű, kék szemét, úgy födi le méltóságteljesen, hogy ne háborodjon föl senki sem, a körbe-égalj fölött szétterül, valószerűen hihetetlenül, a víz is szürkén bukdácsol elő, ahogy a lassú éggel összenő, a [… Tovább]
Mielőtt arcodra hasonlítanák, túl messzire kell menned, zihálva marom a szád, fogyó Hold vagyok nélküled, s veled. Kiirthatatlan álmokért sírunk, akár az összes remény, egyetlen lelki fonák és az örökkön-örökké zálogai lettünk, hiszen sorsunk a végtelenbe szabaduló fény. – [… Tovább]
Megjelent Gősi Vali: Misztériumok című verseskötete. Meghívó a kötet bemutatójára! Harangok szólnak – *UNICEF- programok 2015. „Harangok szólnak érted” – “…minden ötödik másodpercben meghal egy kisgyermek a világon…” Távolodsz, már hiába nyúlok érted, alig világra jöttél, magához rántott [… Tovább]
KikericsekGauillaume Apollinaire Koosán Ildikó fordítása Mérgező a rét, de dísze is az ősznekTehenek legelnekLassan megmérgeződnekKörül kikericsek, e lila virág nyit;Szemed igéz, mint a virágmező itt,Ibolyaszín, mint azok körül s ez ősz, nekemLassan megmérgezi szemed az életem Iskolások jönnek, terül a víg zsivaj,Csuklyás [… Tovább]
Asszociáció: Endrődi Sándor, Visszavárlak. http://csicsada-irodalom-birodalom.blogspot.hu/2012/01/endrodi-sandor-1850-1920-visszavarlak.html Mint tűnő napfény az alkony-égen, szívemben is csitul a bánat, de esténként ma is megidézem az arannyá érett relikviákat, és sok év után is visszavárlak. Akár ha angyalhad kisérne, életre kelnek az esthomályban, hajlongnak [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!