Naszluhácz Judit : Őszutó

Bús, bánatos a kert, színe fakó, halott.

Őszigába hajlottak a virágfejek,

koldusként nyúl kelyhük meleg napfény felé,

kis halálraítélt, törékeny életek.

Fátyolt ölt magára szemérmesen a Nap,

narancsopál fénnyel az égbolt közepén,

csendesek az estek, a tücsök sem zenél,

vért gyöngyöz az alkony, a puszta peremén.

Összekacsint a Nap az ezüstös Holddal,

a fodrosan gomolygó fellegek fölött,

gyorsan jön az este,  bársonyt húz a tájra,

meleg tüzek gyúlnak, a házfalak mögött.

Tükrébe néz az ősz, homlokára dér ül,

fázósan összehúzza magán köpenyét,

megborzong, gondolva a zimankós télre,

és bús képpel, zúgva, süvöltve áll odébb.

Legutóbb szerkesztette - Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!