Naplóbejegyzés 2016. szeptember 12. délután Koppenhága ÚGY gondoltam, este elmegyek a Tivoliba, érdekes, világraszóló kínálatából választok néhány nekem valót, de addig csupán a zárt kapun keresztül a távolság dimenzióit fotómra fabrikálva lopakodok a széles sugárutat szegélyző látványok közt [… Tovább]
Miért én térdelek a te sírod előtt, a gránitba miért a te neved karcolták be előbb? Miért pusztult el korán a japán akácfa, mely – mondják – a földrengést rezzenetlen állja? Fonnyadnak lombjaim, sűrül az ősz bennem, kiszáradt, kifáradt, [… Tovább]
Mióta próbáltam nem figyelni, magamat semmibe se tenni, hadd legyen nehéz, ami jön majd, igazolni: van a világgal baj – nem jó, amit ott kezdve tettek, elintézték a teremtéssel, némi lélek és túl sok testtel, alig várjuk, végre levetve, [… Tovább]
