…az ősz köröz a köd örök… dermedt kezekkel bontogatjaa reszketést az alkonyatba az őszérezte ő: már kesztyű kénenélküle lép a szürkeségbe körözköröttem…mozdulatlanegekig érő szürke paplan a ködha tudnám, megmelengetnéme fázós [… Tovább]
Hideg őszi szelek tépdesik a fákat, csupasz karjaikat nyújtják az ég felé. itt inkább vesszővel választanám el, a két mondatrész összetartozik. Ledobta százszínű ruháját szép Flóra, fázósan bújik el egy fürge kis egér. Fátyolt ölt magára szemérmesen a Nap, fénye [… Tovább]
Kiss Istvánnak A gazda egy üveg bort hoz, teletölt két poharat. Mozdulatát íve-tört sugaraknak színnyalábja fényli át. Kedvünk éled nemes nedű illatán. Ércek íze, érlelő Nap zamata, benne a táj lelke, népe igaza: értő gond, verejték, ami vele [… Tovább]
Szilaj lovak futnak velem, széles lélek-mezőkön át, kék-bíbor ég alatt. Hallgatásba burkolózva, strázsát állnak a sudár fák, szél fújja hajamat. Kivert, veszett kutyák kapnak vad, gyors, kemény paták után, vonyítva sárba hullanak. — Kedves Judit! Versed nagyon jól kezdődik, [… Tovább]
A tenger kincsét a kezemre bízták, én lekötözött ollóit figyeltem, nem ismertem az elkészítés titkát, a fortélyokra gondolni se mertem. Egész nyugodt volt. Nem izgultam én se, már egyikünk sem gondolt félelemre, s a randevúnkon azt [… Tovább]
