Naszluhácz Judit : Szabadságvágy

Nyomtatás

Szilaj lovak futnak velem,

széles lélek-mezőkön át,

kék-bíbor ég alatt.

Hallgatásba burkolózva,

strázsát állnak a sudár fák,

szél fújja hajamat.

Kivert, veszett kutyák kapnak

vad, gyors, kemény paták után,

vonyítva sárba hullanak.

—

Kedves Judit!

Versed nagyon jól kezdődik, aztán ellaposodik, végül a harmadik egység már igazából nem is értem, hogy kerül ide. A téma komolyabb, jobb kifejtésre vár szerintem. Ebben a formában csak naplóba javaslom versedet.

üdv: KM