Vers

rigmusok a tanár úrnak

Vasbányai Ferencnek, szeretettel     A budapesti József Attila Gimnázium 1969-ben érettségizett IV/C osztályának találkozóit megörökítő albumban 1992 óta kézíratként olvasható, és a Héttorony oldalára 2009 októberében feltöltött azonos című szövegem (https://www.7torony.hu/content.php?c=25170) 25-ik évfordulós, „jubíleumi” változata.       tarkódon égtájak célkeresztje gesztusaidra vetkőzik [… Tovább]

Vers

A szerelem lektora

  Leszek-e mondd a szerelem lektora,kutathatom-e lángját olyan mélyen,mint engem kutat ősi szenvedélyem,s lesz-e sorsom hozzákötve… örökre?Leszek-e óh, a szerelem írnoka,vajon magába nyel, vagy eltaszít,és ha le merném jegyezni arcait,elbolondít, vagy inkább megvadít?Tudom-e majd, ha emésztő lángjaihamuvá égették kiaszott lelkem,vagy [… Tovább]

Vers

Öblített illat

Könnyekben ázott, szennyes múlt, Izzadt, gyűrt ingjét levetve, Rárakódott mocskot feledve, Tisztára mosná, ami megfakult.   Lélek-szövetbe tört emlékszemek, Makacs foltként rám tapadnak, Habzó jelenbe bomlanak A szívbe dörzsölt hasztalan hegek.   Centrifugált valóság csavar ki, S kiöblítve, a lefolyóba [… Tovább]

Vers

Borul

„Ilyen volt boldogságom,/rebbenő jelenés,/szemvillanásnyi álom,/csillog, ragyog s enyész.” (Hermann Hesse: Pillangó)       Méltósága van az éjfélnek Óvatosan oson elém az emlék A hold napfényt lop Egy forró délutánból Érzem melegét –     Gyöngykacaj Gyöngypermet Lenge fűzfaágak Suttogó [… Tovább]

Vers

Műhely

Őrült próbálkozás fölfelé ásni, mert senki sem hinné el, hogy láttad Isten mamuszát. Két felhő volt az, mondanák és nevetnének. Ezért    inkább hallgatsz, és bíbelődsz tovább a meghibásodott csodákkal. Olyan órásmester vagy, aki ketyegést javít.

Vers

Őszutó

Bús, bánatos a kert, színe fakó, halott. Őszigába hajlottak a virágfejek, koldusként nyúl kelyhük meleg napfény felé, kis halálraítélt, törékeny életek. Fátyolt ölt magára szemérmesen a Nap, narancsopál fénnyel az égbolt közepén, csendesek az estek, a tücsök sem zenél, vért [… Tovább]

Vers

ADRIA-FELHŐ

  A folt nélküli gyapjas, szürke ég az Adria, gyönyörű, kék szemét, úgy födi le méltóságteljesen, hogy ne háborodjon föl senki sem, a körbe-égalj fölött szétterül, valószerűen hihetetlenül, a víz is szürkén bukdácsol elő, ahogy a lassú éggel összenő, a [… Tovább]