Nap: 2017.09.15.

Az Arany pályázatra beküldött versem megjelent a Napút. 2017 szeptemberi 6. számában „Hogy nem “két világ” csodája – Lettem csak népemből egy: övé (ha van) lantom bája, övé rajtam minden jegy”.Arany J. Kozmopolita költészet     Arany János bicentenáriumára        XIX, sz.-i [… Tovább]

  Tűz se éget, jég se fagyaszt,eső se áztat.Tél se dermeszt, nyár se lankaszt,teher se fáraszt,zaj se riaszt, csend se hallgat,tenger se vészes.Nap se ébreszt, hold se altat,csillag se fényes.Öröm se ér, bánat se húzmosoly se szédít.Hajnal se jön, alkony [… Tovább]

    Anyám gyűrött képet szorongat vékony ujjai között majd fordítja – hátán a felirat már húsz éve kopott négy gyermek – mind leány tíz éves a legnagyobb ölében tart egy szőke álmot.   Anyám markolja a semmit mára csak [… Tovább]

    Túl az Óperencián odatalálok, ahol a kékek kékjében, felszentelt papnő vagyok már régen.   Az idő végtelenjéből szövött vászonkötényembe aranyat szedek, hogy szénthinthessem szép szívű barátaim   köztetek!          

Rommá széthordott  várak helyén az üres csend sem várat magára, szétdűlt emlékét elfedték az értéktelen ereklyék, elhamvadt önmagukba olvasztották, elnyelték az alaptalan házak, szmoggá duzzadtak a szél szétkergette légvárak, elvesztegetés őrizni a megsemmisült, elveszett vágyat. Eközben a csepp is csak [… Tovább]

  Kísérteties ez a néhány hónap, közelít és távolodik, siet és váratja magát – mozdulatlannak tűnik a rohanó idő. Néha elejtünk egy-egy mondatot – és hagyjuk gördülni tovább, míg a szőnyeg alatt valahol megáll. Rémálmainkról inkább nem beszélünk. Bár néhány [… Tovább]

    kezdem a hajnali köddel zsibbad a nyak meg a váll is lábam a földre letenném reccsen a porc s a gerincem  álmom az ágymeleg őrzi este tovább szövögetném nappali tétova léptek lélekölő kusza gondok  vissza a jó puha ágyba sodrani félbehagyottat újramesélni az álmot s lám a [… Tovább]