Pődör György : Emlékmetszet

 

 

A felejtés 
ott kezdődik, ahol a csillagok 
végtelenbe rejtik el fényüket. 
Már csak sejtés. 
Virágról elvesznek illatok, 
kis rigónk belül néma és süket.

Szem még keres
felhők szegélyén úszó arcokat.
Örökbe vésett minden mozdulat.
A kép becses,
napkorongra égett gondolat-fonat
amint meg nem írt vers után kutat.

Achátszelet
szineit hazudja fenn az égbolt,
benne festett felhőkkel rétegek.
A vágy nevet,
és magasba száll újra a régvolt
az ikaroszi távol réveteg.

Emlékmetszet,
hol egymásra ülnek mindennapok,
más szín, ami szép, más ,ami fáj.
Nem éreznek,
mint elfelejtett kincsen a vakok
nem zavarja őket fény, s a hiány.

Vasszécseny,2017. július 14.

Legutóbb szerkesztette - Pődör György
Szerző Pődör György 28 Írás
1948-ban születtem Vasszilvágyon. Mérnök-tanárként tanítottam főiskolán, középiskolában évtizedeken át. Verseket régóta írok. Első verseskötetem a nyolcvanas években jelent meg,melyet még hét követett. Közel ötven antológiában szerepeltem.