a vénülő idő szemén jéghályog csak pislogni tudnak vaksi csillagok a nincs már nem adhat vissza illatot foszló emlékké válnak a hiányok a hideg lassan belém is szivárog magamba árvulva mint az itt-hagyott elmélkedek kiktől miért is vagyok [… Tovább]
Szelíd folyón feszülő jég, így vagyok mindkét parton, kíváncsi füzes, kéklő ég, ahogy világom tartom. Csobogássá olvadó híd, ha itt a tavasz, a nyár, hívó jeleket adó ív, amin dalol a madár. Ott lehet a tél nyugalma, hol földig [… Tovább]
Fagy ha még fájna, nézzél a tájra, búvik már a hóvirág. Ahogy volt régen, fehérből szépen születik a jó világ. Jelzik a hangok, ha nem is harsog: cinegék, szarkák, szajkók vidám fohásza, fakopáncs násza ébreszt erdei cankót. [… Tovább]
Pődör György ÖRÖK TEKINTET Valahonnét indul mindig: valamiért, valakiért. Jóslatok hiába intik, a földi térből már kiért. A szembe talán könny szökik, mikor megkísérti a fény. Kegyetlen kínok átdöfik, istenéhez fordul az én. Így jön el benne az este apró [… Tovább]
Havazás Hull a hó bokrokra, kőre, lepelként borul a fehér. Háztető marad csak pőre, akár a test-meleg tenyér. Szerethető ma az úttest, mert nem látszódnak a lyukak. Pocsolyát eresztő rút est sem kínál fagyot alkunak. Amolyan se tavasz, [… Tovább]
Elröppent már minden fényes petárda, alszik a dőlt pohár, az év lezárva. Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg, csillagok az égen, ezernyi kis szeg. Távol az Írottkő, csak lélek látja, mert csúcsát az álomfelhőbe mártja. Lágy ölében Kőszeg szuszogó [… Tovább]
Nincsen arany, se mirha meg tömjén. Három király sincs áhítattal térden. Szalmák közt, édesdeden és gyöngén – hej, de sokan várják, hogy visszatérjen. Földi kis testben égi a törvény, már nem Szűz ölén ring jéghideg télben. Hit vezet hozzá, [… Tovább]
Az őszben vangoghi esték:a fákról lefolyt a festék.Lomha ködként terül a csend,mert hallgat a lent és a fent. Kigyúlnak, mint a csillagok,űrből lopva kis illatot,a függönyfátylas ablakokrejtve, mi van az asztalon. A holdas ég most kirakat,és az [… Tovább]
Beomlott tárnába vagy toronyba zárva, így vagy úgy, de fél az ember, ha árva. Ám félelmében hinni is megtanul, hogy bármi jön, már nem jöhet váratlanul. Amikor kövek közt a remény a párna, mintha odakint már [… Tovább]
Gondolatok egy bányagödörnél A vén idő szegélyén üldögélek, előttem a homokbánya partfala. Mint a végtelen csillagüstökének kőpora: ujjaim közt hull a dara. Amit hallok, az múltból küldött ének, évmilliók eróziós dallama. Letűnt világ! Lám, mintha [… Tovább]
