Belerokkan a nyár az őszbe, folyton zokognak az angyalok, morcosan lépkedünk a könnybe, te előttem, és én rohanok. Tüdőm levegő után kapkod, csuklódért nyúlnék, nem érem el, dobhártyámon nesztelen hangod, mit is kezdhetne a tél kettőnkkel? Valaki jajgat, [… Tovább]
A kényes feltét nem volt ismerőse, s a mélytányér is falatolt belőle, a vén kanál a ritmust föl-le járta, a telt gőz kedvvel úszott a világra, a mikéntjét talán csak íze tudta, a kamra meg azt, aznap mire futja, [… Tovább]
